A bizonyságtétel próbája

                                                       

 

Máté 8,23-27

"Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai. És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: „Uram, ments meg minket, elveszünk!” De ő így szólt hozzájuk: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek?” Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett. Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?” „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.

 

Ef 6,12

"Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak."

 

 

    Kedves Testvéreim! A felolvasott Igét sokan sokféleképpen magyarázták már. Mondanivalója örökérvényű. Engedjétek meg, hogy én ma most a bizonyságtétel szemszögéből világítsam meg.

         Sajnos sokan vannak azok akik nem veszik komolyan a Biblia tanítását, s játéknak gondolják a hívő életet. Pedig egyáltalán nem játék. Tudatában kell annak lenni, hogy háborúban vagyunk! Igen, tudom ezt sokan nem hiszik el, mégis így van. Kedves Testvéreim! Szeretnék tőletek tanácsot kérni! Azt hallottam, hogy a csatatéren a frontvonalban ibolyát szoktak szedni. Vajon igaz lehet ez? Elmennék én is ha szép illatos ibolyák vannak legalább elmúlatná a telet… Igen, én is tudom a választ. A frontvonalban általában nem ibolyát szoktak szedni, mégis sok keresztyén ezt teszi. A mi harcunk a hatalmasságok és fejedelmességek ellen van, akik azt akarják elhitetni velünk, hogy nem is állunk háborúban, s közben milliók esnek áldozatul a gonosz csábításának. Ha valamiben, akkor ebben legalább példát vehetnénk a gonosztól. Mi ha valamelyik felebarátunkért küzdünk a harmadik negyedik próbálkozás után feladjuk. Ellenségünk szüntelenül munkálkodik, minden adódó alkalmat kihasznál. Mi pedig? Vajon hány elmaradt bizonyságtételt tudnánk kapásból elmondani. Magyarázat az mindig van rá, de mentség nincs. Baranyai Ferencnek van egy jó verse ennek szemléltetésére, aminek címe: Valami mindig közbejön

 

Valami mindig közbejön, távolban tengő vén apádnak

Sós parlaggá szikesedett magánya fehérlik utánad.

Futnál hozzá bűntudattal, autóbuszon vagy gőzösön,

Futnál hozzája szüntelen, de valami mindig közbejön

 

Valami mindig közbejön. Forró igazra nyílna ajkad,

De mielőtt kimondanád engedsz a féligaznak.

Hisz a gyereknek bunda kell, meg kiscipő is télidőn.

Lehetnél hős, nemcsak derék, de valami mindig közbejön

 

 

Valami mindig közbejön. Mosolyognál az elesettre

S nem lelné arcodon helyét a köznapok csip-csup keserve

A csüggedőre biztatón, a lányokra ingerkedőn

Mosolyognál szíved szerint, de valami mindig közbejön.

 

 

Valami mindig közbejön. Lét fontosságú semmiségek

Miatt halasztjuk mindig azt, mi életté tenné a létet.

Pedig adódna még idő, kifogni az adott időn

Igen, adódna még idő, de valami mindig közbejön

 

Igeszakaszunkban Jézus és tanítványai hajóba szálltak. Mondhatni egy evangelizációról, hisz mint az előző versekben olvashatjuk Jézus körül nagy sokaság gyűlt össze, s bizonyára nem maradt el a bizonyságtétel sem. Jézus fáradt volt és elaludt. Hirtelen nagy vihar csapott le a Galileai tóra. A hajóban viharedzett halászok is voltak, bizonyára gondolták nem érdemes még felébreszteni Jézust nélküle is boldogulunk. De sokszor van ez egyházunkon belül is. Dicsekszünk, hogy templomunk van, lelkészünk, van minden vasárnap igehirdetés, de Jézus nem kell. Akkor meg kellene változni, akkor hívőként kellene élni, akkor sokkal komolyabban kellene venni hitünket. Azt gondoljuk majd mi. Majd mi megmutatjuk, hogyan kell az egyházat vezetni. Meg van a tapasztalatunk. Megmutattuk. Elég szétnézni egyházainkon, legyen az református, evangélikus vagy éppen katolikus. Amelyik gyülekezetben nem volt ott Jézus, látni a hatást. Azt, amit az emberek elértek. Nem kell Jézus, majd mi elintézzük. Hát elintéztük már eléggé. Halódik egyházunk, halódunk mi magunk is. Süllyedünk a bűn tengerében s sokszor még tudomást sem akarunk róla venni. Közhelyekbe temetkezünk: Ma mindenki ezt teszi.

Vannak olyanok is, akik becsületesen küzdenek. Meg kell ugyanis látnunk azt, hogy a vihar okkal van. Nem véletlen az, hogy éppen most és éppen itt tört ki. Mint textusunkba olvashattam, nekünk a gonoszság fejedelmei és hatalmasságai ellen van dolgunk, és nagyon nem nézik jó szemmel azt ha a hívő ember bizonyságot akar tenni. Viharokat küld életébe, hogy megrettentse. Legyen ez a vihar rosszullét vagy rossz kedv, fájdalom, csalódás, könny vagy bánat. Lehet, hogy a viharban meg-megbotlasz. Ezek azok a helyzetek amikor te is engedsz a bűn csábításának. Aztán jön a kisördög: Hát te akarsz bizonyságot tenni? Nézz magadra: Alkalmatlan vagy! Elestél, bepiszkoltad magad! Akármi is legyen az akadály a cél egy. Valami jöjjön közbe, nehogy eljuss ahhoz a másik emberhez, nehogy halljon az evangéliumról, nehogy megszabaduljon. Tegyük hozzá sikerül is a gonosz terve, ha Jézus nélkül indulunk útnak, ha azt mondjuk, hogy majd a tapasztalat…

A hajóban elég hamar belátták, hogy a helyzet kezd reménytelen lenni. Hiába a sok éves tapasztalat, a rutin, a hajó kezd süllyedni. Ekkor mennek oda Jézushoz: „Uram ments meg minket mert elveszünk”.  Valóban emberi megnyilvánulás: Az utolsó pillanatban Jézushoz kiáltani: Ments meg mert elveszünk! És ha nem teszi mi vagyunk felháborodva: Hogy engedheti ezt meg Isten! Mégis azt kell mondanom, helyesen cselekedtek a tanítványok. Jobb később mint soha –mondja a mondás és igaza van. HA már nem szólítottuk meg időben Jézust, jobb később megszólítani, hozzá menni, mert akkor még van esély, és ő hatalmasan tud cselekedni.

Ne gondold azt, hogy nem nézte Isten a tanítványok vergődését a tengeren, és ne gondold azt, hogy nem nézi a te vergődésedet. Igenis tudja, hogy hol vagy, de addig hagyja az embert vergődni, amíg az ember meg nem szólítja, segítségül nem hívja. HA feladta a vergődést, a sok próbálkozást, és megszólítja Őt, akkor siet segítségére. Magyar népünk, egyházunk is sok helyen vergődik. Igazi gyógyulás akkor lesz, ha segítségül hívják az Urat. Ipolyságon élő református gyülekezet akkor lesz, ha az Urat hívjuk segítségül. Én gyenge vagyok. Viharedzett bár, hisz sok vihart átéltem, de sokszor be kell látnom, hogy már-már süllyedek. Az pedig, hogy nem süllyedtem el egészen, az Úrnak köszönhetem. Ő az én megtartóm és szabadítóm. Amikor vihar van az ember hajlandó elfeledkezni az Úr hatalmáról, de emlékezzél csak vissza az útra, amelyen vezetett, milyen csodálatosan munkálkodott. Most is vezetni akar bennünket. Bízzál benne Ő az, aki lecsöndesíti a viharokat! Nézd, a tanítványok is Jézushoz fordultak, és lecsendesítette a tengert.

Befejezésül engedjétek meg, hogy még elmondjam hogyan alakult a történet. Mint mondottam is a viharokkal mindig célja van a Gonosznak. Meg akarja akadályozni, hogy célba jussunk. Bibliaismereti kérdés: Vajon e vihar után hol köthettek ki a hajóval? Igen, kedves testvérem, gadara partjainál ahol Jézus hatalmasan meggyógyította azt a két gadarait, akiktől mindenki rettegett, amikor meglátták remegve futottak előle mint a nyuszi. A Sátán nem akarta, hogy meggyógyítsa azért küldte a vihart, de a vihar legyőzése után jött az áldás Jézussal. Gyertek dicsérjük ezért őt, hívjuk őt. Ámen imádkozzunk…