(Felvidéki Egyházi Zenekarok Találkozója II.)
1Korintus 15,58
„Azért szeretett atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.”
Kálvin János miután 3 évi száműzetésből visszatért Genfbe, így kezdte első prédikációját: Kedves testvéreim, akkor folytassuk ott, ahol legutóbb abbahagytuk. Folytassuk hát mi is ott, ahol legutóbb abbahagytuk. Ott fejeztük be, hogy még ha a világ bolondnak néz is minket ezért -mert akik megismerik az Urat néha tesznek olyat ami a világ szemében bolondság- igen is érdemes hívő életet élni. Mert bár a világ sokszor bolondnak néz minket, de a világban nem is mondják azt, amit az apostol mond: „szeretett atyámfiai”. Mert a világban más a trend. Gondold csak el, hogyan néznének rád, ha egy hivatalos levélben ilyen megszólítást írnál: „Szeretett adóhivatal!” Vagy: Szeretett hölgyem/uram! Örülök, hogy gondoltak rám, s elküldték levelüket, melyben figyelmeztetnek, hogy amennyiben nem fizetem ki villanyszámlámat, úgy kénytelenek lesznek kikapcsolni azt… Hát így szokták az emberek egymást megszólítani? A tapasztalat sajnos az, hogy nem. Sokkal inkább azt, hogy üssön meg a nyavalya, vagy az első villám csapjon beléd… Az idősebbek egyre gyakrabban hallhatják, mikor kérdezgetik tőlük: Mikor mész már nyugdíjba? Én akarok a helyedre kerülni! Menjél már! Nem kellesz csak ahhoz, hogy kihasználhassalak, hogy profitálhassak belőled! DE ha már nem vagy használható, akkor kopj le. Lejárt lemez vagy számomra.
Igénk ezzel kezdi: „Szeretett Atyámfiai” Meg kell jegyezni, hogy itt nem látszatszeretetről van szó. Addig, amíg jó az ember addig (vigyor) ó, kedves testvér, és ha nem akkor nagykés! Menj!
A görögben ezen a helyen az agapé szerepel, vagyis az a szeretet, ami nem vár viszonzást. Szeretlek, mert szeretlek, nincs rá magyarázat.
Kedves testvérem! El kell mondanom, hogy Jézus is így szeretett minket. Igen, így szeretett téged! Mikor még bűnösök voltunk életét adta értünk. Érted és értem! Meghalt a véres keresztfán, hogy neked és nekem mennyei örök életünk lehessen. A golgotai kereszten a legjobb szándékkal sem mondhatta volna, hogy azért vállalta ezt a halált értünk, mert olyan jók voltunk, mert megérdemeltük… Vallásos vezetők juttatták ide, a nép feszítsd meg-et kiáltott, a tanítványok, mikor jöttek a kegyetlen katonák, elfutottak mint a nyuszi, mikor észleli a farkast…
Jézus tehát nem azért vállalta a kereszthalált, mert mi jók voltunk, hanem mert látta elesettségünket, hogy így a mennyek országának közelébe se kerülhetünk. Vállalta az elesett és elbukott emberért, azokért, akikről már sokan lemondtak, mert megváltoztathatatlannak gondoltak, hogy elhordozza bűnei büntetését. Még a legjobb barátaiért is nehezen hal meg az ember, nemhogy egy bűnös emberért. Jézus ezt tette. Ez az agapé.
Ezért vagyunk mi most itt, hogy dicsérjük az Ő nevét énekszóval. Adjunk neki hálát, hogy megnyitotta nekünk a mennyek ajtajának kapuját, mert úgy szeretett minket, ahogy vagyunk -életét adta értünk.
Egy kérdés maradt még. Ha az első tanítványok olyan erőtlenek voltak, hogy elfutottak –pedig ők szemtől szembe látták Jézust- hogyan lehet erősen állni, mozdíthatatlanul buzgólkodni az Úrnak dolgába ebben a világban, a mi korunkban, ahol az ember meggyalázza, leigázza, kifosztja a másikat. Ahol 20 Sk-ért képes meggyilkolni, megkínozni, idős, tehetetlen embereket. Népeket, nemzeteket kiirtani, deportálni, Gulagra küldeni, mert nem úgy gondolkozik véletlenül, mint ő. Nagaszaki, Hirosima, Irak, Bosznia tömegsírok…
Azt hiszem, ennek ellenére mégis lehetséges, mert lehet ugyan, hogy a világ szemében lehetetlen, DE Istennél minden lehetséges.
Nézzük meg mi történt az első tanítványok életében. Mikor Jézus meghalt, a tanítványok bezárkóztak –olvashatjuk az Apostolok Cselekedetében. Féltek és remegtek… Aztán Jézus halála utáni 50-ik napon, mikor együtt voltak bezárkózva. Isten elküldte Szent Lelkét és betöltötte őket. Kinyitották a bezárt ajtókat és mentek Lélektől telve hirdetni az evangéliumot. Hova mentek? Mellékútra? Az utcasarokra? Nem! A főtérre! Ahol a legtöbben hallhatták őket! És Péter igehirdetésére megtért 3000 ember! (Érdekes, hogy ma pont fordítva van: 3000 igehirdetésre tér meg egy ember…)
Talán változott a világ, hogy ki mertek menni? Nem a világ nem változott, ők változtak meg. És minden ember megváltozik, aki elfogadja az ÚR Jézus Krisztust megváltójának, megvallja neki bűneit és neki él, mert az Úr Jézus elküldi neki a Szent Lelket, aki munkálkodik akkor épp úgy mint ma is. Dicsérjük ezért az Ő szent nevét! Ámen!