Márk 14,26-31
"És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére. És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. De feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába. Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem. És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem. Ő pedig annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólanak vala a többiek is."
Kedves testvéreim! Milyen szépen kezdődik a történetünk. Azt hallhattuk ugyanis: "És dícséretet énekelve kimentek az olajfák hegyére." Örülnek az Egyiptomból való kijövetelnek és örülnek az Úr jelenlétének. Vajon mi történhet, ha az Úr velünk!? Ki lehet ellenünk?
Mikor megtér az ember (persze nem mindenkiben) egy túláradó öröm hatja át. Örvendez, dicséreteket énekel. Nincs határa örömének. Megtérésemkor Isten engem is megajándékozott ezzel a túláradó örömével. Pontosabban nem is tudtam megfogalmazni, hogy miért, egyszerűen nagyon boldog voltam, kimondhatatlanul boldog.
Vannak természetesen más örömök is. A bankár például a sok pénznek örül, a teológus a vizsga letételének, a kannibál pedig egy kövér misszionáriusnak. Az életben vannak kisebb-nagyobb örömök DE ami nem az Úrtól van az bűn.
Kedves testvéreim, most egy különös dolog történik. Ezt olvashatjuk ugyanis a következő versben: "És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok." A tanítványok arcára fagyhatott a mosoly. Eddig dicséreteket énekeltek, most pedig ilyet kell hallaniuk a Mester szájából...
Micsoda ünneprontás!
Igen, kedves testvéreim, kell néha tudnunk, úgymond ünneprontónak is lenni, még ha ezért mások bunkó parasztnak néznek is. Hogyan értem? Úgy, hogy amikor mások vihognak, trágár, becstelen vagy éppen szőke nős vicceken akkor közbe kell szólni, hogy nem úgy van komám. Mennyi szemétség hangzik el itt a teológián is. Tőlünk, akik a magasságos Istennek a papjai leszünk. DE kérdezem én, mennyivel vagyunk többek? Ha már mi sem válogatjuk meg a szavainkat akkor mit várunk a világtól? Ha nem különbözünk a világi emberektől, akkor mit akarunk? Hol van belőlünk a Krisztus? És ha nem vagyunk világosság, akkor mit keresünk itt a teológián?
Nekünk teológusoknak, de minden hívőnek is vigyáznunk kell arra, hogy mit ejt ki a mi szánk. Mert minden fölösleges beszédért meg leszünk ítélve. Melyikünkről mondhatná el valaki azt, amit Lutherről írt meg Mathesius: "Én, míg vele voltam, egyetlen szemérmetlen szót a szájából nem hallottam!" Ef 4,29 mondja:"Semmi rothadt beszéd szátokból ki ne származzon. Hanem inkább beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett (Kol 4,6) A Biblia arra is figyelmeztet bennünket, hogy forduljunk el a szentségtelen üres beszédektől (1 Tim 4,20) és, hogy feddhetetlen igaz beszédűek legyünk (Tit 1,8) Amely öröm, vagy amely beszéd tehát nem az Úrtól van bűn az. Le kell tehát állítani az ilyen beszédet. Inkább legyek néma minthogy ilyeneket beszéljek.
Jézus itt Zakariás próféta könyvéből idéz (Zak 13,7-9 Fegyver serkenj fel az én pásztorom ellen, aki nékem társam! így szól a seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet. És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, amint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, amint próbálják az aranyat, ő segítségül hívja az én nevemet, és én felelni fogok néki, ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!"
Megverem a pásztort és elszélednek a juhok. Vajon valóban így van? Mi meddig szolgáljuk az Urat? Hol van az a bizonyos tűréshatár, amikor azt mondjuk, hogy eddig és nem tovább? Meglátásom szerint az egyház akkor élte fénykorát, akkor voltak igazán hívő gyülekezetek mikor üldözések voltak. Sok helyen a mai napig halálos bűnnek számít keresztyénnek lenni, és mégis vannak keresztyének, mégis vannak gyülekezetek. Vajon mi hányan maradnánk ezekben a padsorokban, ha most egy nagy keresztyénüldözés támadna itt Szlovákiában?
Konstantinusz idejében a keresztyénség államvallás lett s sok ember betódult az egyházba. Olyanok is, akik nem hisznek. Ilyenek ma is vannak templomainkban. Ezek azok, akiknek vallásuk van, de Jézusuk nincs.
DE az Úr választ ki magának embereket, akiket megtisztít, mint tisztítják az ezüstöt és megpróbál, mint megpróbálják az aranyat. És ezek a nagy nyomorúságban segítségül hívják az Úr nevét és az Úr felelni fog nekik...
Előttetek megyek Galileába -mondja az írás. Igen, az Úr előttünk fog menni, ha az Ő ügyében járunk. Előttünk fog menni mikor megyünk a mi ellenségünkhöz, hogy bocsánatot kérjünk tőle és előttünk fog menni, mikor megyünk, hogy bizonyságot tegyünk az ő nevéről. Ne félj hát bizonyságot tenni, hisz ígéretünk van. V Móz 31,8 mondja: "Az Úr, ő az, aki előtted megy, ő lesz teveled. El nem marad tőled, sem el nem hágy téged: Ne félj és ne rettegj!" Ne félj hát teológus barátom, mert oda hova menni nem akarsz, tudd meg az Úr megy teelőtted. Te csak utána mész. Indulj hát, és ne dőlj hátra kényelmesen mintha mindent megtettél már volna.
Végezetül a 29-31 versekről szeretnék szólni: "Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem. És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólalna, háromszor tagadsz meg engem. Ő pedig annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképpen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképp szólnak vala a többiek is."
A magabiztos Péterről és a többiekről. Amikor mi is azt mondjuk, hogy én majd megmutatom! Megmutatom, hogyan kell hinni, tanulni, áhítatot tartani. Olyan áhítatot, hogy lehetőleg mindenkinek tátva maradjon a szája. Tudod mit mutatunk meg így? SEMMIT!!! Lehet, hogy retorikailag nagyon jól mondod, úgy hogy még Jakab tanár úr is megdicsér, ami csak nagyon ritkán történik meg, DE ha nincs benne Lélek, nincs benne Jézus akkor semmit sem ér.
Nem veszik észre történetünkben, hogy nem Jézusnak van szüksége segítségre, hanem nekik van szükségük arra, hogy Jézus segítsen nekik. Legyünk hát alázatosak és engedjük, hogy Jézus vezessen minket, és ne mink próbáljuk Jézust vezetni ámen.