Párválasztás

(Jóka –gyermektábor. A témát végül más kapta meg, úgyhogy ez nem hangzott el)

1 Móz 24

 
"Ábrahám pedig vén élemedett ember vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot. Monda azért Ábrahám az ő háza öregebb szolgájának, a ki őnéki mindenében gazda vala: Tedd a kezed tomporom alá! Hogy megeskesselek téged az Úrra, a mennynek Istenére, és a földnek Istenére, hogy nem vészesz feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közűl, a kik között lakom. Hanem elmégysz az én hazámba, és az én rokonságim közé és onnan vészesz feleséget az én fiamnak Izsáknak. Monda pedig őnéki a szolga: Hátha az a leányzó nem akar velem eljőni e földre, ugyan vissza vigyem-é a te fiadat arra a földre, a honnan kijöttél vala? Felele néki Ábrahám: Vigyázz, az én fiamat oda vissza ne vidd. Az Úr az égnek Istene, ki engemet kihozott az én atyámnak házából, és az én rokonságimnak földéről, a ki szólt nékem, és megesküdött nékem mondván: A te magodnak adom ezt a földet; elbocsátja az ő Angyalát te előtted, hogy onnan végy az én fiamnak feleséget. Hogyha pedig nem akar a leányzó teveled eljőni, ment lészesz az én esketésem alól; csakhogy az én fiamat oda vissza ne vidd. Veté azért a szolga az ő kezét az ő urának Ábrahámnak tompora alá, és megesküvék néki e dolog felől. És vőn a szolga tíz tevét az ő urának tevéi közűl, és elindula; (mert az urának minden gazdagsága az ő kezében vala). Felkele tehát és elméne Mésopotámiába, a Nákhor városába. És megpihenteté a tevéket a városon kivűl egy kútfőnél, este felé, mikor a leányok vizet meríteni járnak. És monda: Uram! én uramnak Ábrahámnak Istene, hozd elém még ma, és légy kegyelmes az én uram Ábrahám iránt. Ímé én a víz forrása mellé állok és e város lakosainak leányai kijőnek vizet meríteni. Legyen azért, hogy a mely leánynak ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet, hogy igyam, és az azt mondándja: igyál, sőt a te tevéidet is megitatom: hogy azt rendelted légyen a te szolgádnak Izsáknak, és erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél az én urammal. És lőn, minekelőtte elvégezte volna a beszédet, ímé jő vala Rebeka, Bethuélnek leánya, a ki Milkhának, az Ábrahám testvérének Nákhor feleségének vala fia, és pedig vedrével a vállán. A leányzó pedig felette szép ábrázatú vala; szűz, és férfi még nem ismeré őt, és aláméne a forrásra, és megtölté vedrét, és feljöve. Akkor a szolga eleibe futamodék és monda: Kérlek, adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredből. Az pedig monda: Igyál uram! és sietve leereszté a vedret az ő kezére, és inni ada néki. És minekutána eleget adott néki innia, monda: A te tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak. És sietett és kiüríté vedrét a válúba és ismét elfuta a forrásra meríteni, és meríte mind az ő tevéinek. Az ember pedig álmélkodva néz vala reá, és veszteg hallgat vala, tudni akarván: vajjon szerencséssé teszi-é az Úr az ő útját, vagy nem. És lőn, mikor a tevék már eleget ittak, elévőn az ember egy aranyfüggőt, a melynek súlya fél siklus, és két karpereczet, a melynek súlya tíz arany. És monda: Kinek a leánya vagy te? kérlek mondd meg nékem: van-é a te atyádnak házában hálásra való helyünk? Az pedig felele néki: Bethuél leánya vagyok a Milkha fiáé, a kit ő Nákhornak szűlt. Azt is mondá: Szalma is, abrak is bőven van minálunk, és hálásra való hely is van. Meghajtá azért magát az ember, és imádá az Urat. És monda: Áldott az Úr az én uramnak Ábrahámnak Istene, ki nem vonta meg az ő irgalmasságát és hűségét az én uramtól. Az Úr vezérlett engem ez útamban az én uram atyjafiainak házához. Elfuta azonközben a leányzó, és elbeszélé az ő anyja házában, a mint ezek történtek. Vala pedig Rebekának egy bátyja, kinek neve Lábán vala. És kifutamodék Lábán ahhoz az emberhez a forráshoz. Mert mikor látta a függőt, és a pereczeket az ő húgának karjain, és hallotta húgának Rebekának beszédét, a ki ezt mondja vala: Így szóla nékem az a férfiú; akkor méne ki a férfiúhoz; és ímé ez ott áll vala a tevék mellett a forrásnál. És monda: Jőjj be Istennek áldott embere; mit állasz ide kinn? holott én elkészítettem a házat, és a tevéknek is van hely. Beméne azért a férfiú a házhoz, ő pedig lenyergelé a tevéket, és ada a tevéknek szalmát és abrakot; és vizet az ő lábai megmosására és az emberek lábainak, kik ő vele valának. És enni valót tevének eleibe, de ő monda: Nem eszem, míg el nem mondom az én beszédemet. És szóla: Mondd el. Monda azért: Én az Ábrahám szolgája vagyok. Az Úr pedig igen megáldotta az én uramat, úgy hogy nagygyá lett: mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat. És Sára az én uramnak felesége fiat szűlt az én uramnak, az ő vénségében, és annak adá mindenét, a mije van. Engem pedig megesküdtetett az én uram, mondván: Ne végy feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közűl, a kiknek földjén én lakom. Hanem menj el az én atyámnak házához, és az én rokonságom közé, hogy onnan végy feleséget az én fiamnak. Mikor pedig azt mondám az én uramnak: Hátha nem akarna velem az a leányzó eljőni? Monda nékem: Az Úr, a kinek én színe előtt jártam, elbocsátja az ő angyalát teveled, és szerencséssé teszi a te útadat, hogy feleséget vehess az én fiamnak az én nemzetségem közűl, és az én atyám házából. Csak akkor leszesz fölmentve esketésem alól, ha elmenéndesz az én nemzetségem közé; és ha nem adják oda: ment leszesz az én esketésem alól. Mikor ma a forráshoz érkezém, mondék: Uram, én uramnak, Ábrahámnak Istene, vajha szerencséssé tennéd az én útamat, melyen járok: Ímé én e forrás mellett állok; és legyen, hogy az a hajadon, a ki kijön vizet meríteni, s a kinek azt mondom: Adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredből, És az ezt mondja nékem: Te is igyál, és a te tevéidnek is merítek; az legyen a feleség, a kit az Úr az én uram fiának rendelt. Én még el sem végeztem vala az én szívemben a beszédet, és ímé kijő vala Rebeka, vedrével a vállán, és leméne a forrásra és meríte, én pedig mondék néki: Adj innom kérlek. Ő pedig sietett és leereszté az ő vedrét és monda: Igyál, sőt a te tevéidnek is inni adok; és én ivám, s a tevéknek is inni ada. És megkérdezém őt és mondék: Ki leánya vagy? ő pedig felele: Bethuélnek, a Nákhor fiának leánya vagyok, a kit Milkha szűlt vala őnéki. Ekkor a függőt orrába, és e pereczeket karjaira tevém. Meghajtván azért magamat, imádám az Urat, és áldám az Urat, az én uramnak Ábrahámnak Istenét, ki engem igaz úton vezérelt, hogy az én uram atyjafiának leányát vegyem az ő fiának feleségűl. Most azért, ha szeretettel és hűséggel akartok lenni az én uramhoz, mondjátok meg; ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra vagy balra forduljak. És felele Lábán és Bethuél, és mondának: Az Úrtól van e dolog: Nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat. Ímé előtted van Rebeka, vegyed, menj el; és legyen felesége a te urad fiának, a mint az Úr elvégezte. És lőn, a mint hallja vala az Ábrahám szolgája azoknak beszédét, meghajtá magát a földig az Úr előtt. És hoza elő a szolga ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat, és adá azokat Rebekának: drága ajándékokat ada az ő bátyjának is és az ő anyjának. Evének azután és ivának, ő és a férfiak, a kik ő vele valának, és ott hálának. Mikor pedig felkelének reggel, monda: Bocsássatok el engem az én uramhoz. Monda pedig a leány bátyja és anyja: Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután menjen el. A szolga pedig monda nékik: Ne késleljetek meg engem, holott az Úr szerencséssé tette az én útamat; bocsássatok el azért engem, hogy menjek az én uramhoz. Mondának akkor: Hívjuk elő a leányt, és kérdjük meg őt. Szólíták azért Rebekát, és mondának néki: Akarsz-é elmenni e férfiúval? és monda: Elmegyek. Elbocsáták azért Rebekát, az ő húgokat, és az ő dajkáját, és az Ábrahám szolgáját, és az ő embereit. És megáldák Rebekát, és mondák néki: Te mi húgunk! szaporodjál ezerszer való ezerig. És bírja a te magod az ő ellenségeinek kapuját. És felkele Rebeka és az ő szolgálóleányai, és felűlének a tevékre, s követék azt a férfiút. Így vevé a szolga Rebekát, és elméne. Izsák pedig visszajő vala a Lakhai Rói forrástól; és lakik vala a déli tartományban. És kiméne Izsák este felé elmélkedni a mezőre, és felemelé szemeit és látá, hogy ímé tevék jőnek. Rebeka is felemelé szemeit s meglátá Izsákot, és leszálla a tevéről. És monda a szolgának: Kicsoda az a férfiú, a ki a mezőn előnkbe jő? A szolga pedig monda: Az én uram ő. Akkor fogta a fátyolt és elfedezé magát. Elbeszélé azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, a melyeket cselekedett vala. Izsák pedig bevivé Rebekát Sárának az ő anyjának sátorába. És elvevé Rebekát és lőn néki felesége és szereté őt. S megvigasztalódék Izsák az ő anyja halála után."

    Kedves barátaim! Mint minden nap, ma is egy érdekes témáról lesz szó, mégpedig arról, hogyan is lett Izsáknak felesége. Izsáknak egy kedves, jó felesége lett, de hogyan találom meg én a páromat?  Vajon ki ő? És hogyan találok rá? Honnan tudhatom, hogy ő az igazi? Ezek a kérdések mindig is foglalkoztatták a fiatalokat.

         Történetünkben nagyon sok olyan dolgot olvashatunk, ami iránymutató lehet abban, hogy hogyan keressük a párunkat. Természetesen nem egy sablont szeretnék most elmondani, mert akkor beleesnék azoknak a hibájába, akik szó szerint veszik a Bibliában leírtakat. Igaz ebben az esetben könnyű dolgom lenne.

         Megkérdezném ugyanis, hogy ki szeretne megnősülni ill. férjhez menni, s máris adnám az okos tanácsot. Nos kedves barátom, a következő a dolgod: Szólj apukádnak, s apukád szólni fog beosztottjának, vagy munkatársának. Mivel a munkatárs is Bibliaolvasó személy és olvasta ezt a történetet, elmegy a legközelebbi benzinkúthoz, és az a hölgy aki vesz neki üdítőt, sőt még az autóját is megtankolja, nos az lesz a feleséged. Nos akkor ezzel az előadást be is fejeztem. Lányok irány a benzinkút…

         Így természetesen nem lehet társat keresni. Gondolom, ebben mindnyájan egyetértünk. Nézzük meg azokat az iránymutató gondolatokat, amik segítségünkre lehetnek nekünk is a társ keresésében, s ahogyan én is keresem a páromat.

         Ábrahám megeskette szolgáját: "nem veszel feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közül, akik között lakom. Hanem elmész az én házamba, és az én rokonaim közé és onnan veszel feleséget az én fiamnak Izsáknak" 3-4 vers. A Kanaaniták leányai, akik eltéríthették Izsákot attól az úttól, amelyet atyja jelölt ki számára. A Bibliában gyakran jut kifejezésre a félelem a rossz következményektől, a pogányokkal kötött vegyes házasságot illetően. Mi ugyan az istentagadók között élünk, de a társat ne onnan válasszuk, hanem Isten népéből, mert az istentelennel való házasság eltérít az Istennel való közösségemtől és szenvedni fogok a házasságban. Mi köze a világosságnak a sötétséghez és mi köze a hívőnek a hitetlenhez? Milyen indokok vezetnek engem, mikor esetleg arra gondolok, hogy hát azért a hitetlenek közül is lehet választani? Lehet, hogy bájos az illető, igen lehet, hogy nagyon csinos, DE nem az Úr akarata a hitetlennel való házasság. Lehetséges, ha mégis így döntesz, jönnek a mézeshetek boldog pillanatai, de bizonnyal jönni fog a 40 éves pusztai vándorlás is.

         Ábrahám a hetedik versben ezt mondja: "Az Úr az égnek Istene… megesküdött nékem, mondván: A te magodnak adom ezt a földet; elbocsátja az ő Angyalát teelőtted, hogy onnan végy az én fiamnak feleséget." Ábrahám tehát az ígéretre apellál. Azért adja meg az Úr mert megígérte. "Nem jó az embernek egydül lenni; szerzek neki segítőtársat hozzáillőt" 1.Móz 2,18 Erre az ígéretre mi is ráállhatunk. Én hiszem, hogy az Úr nekem is szerzett egy hozzám illő társat. Egy olyat, akivel együtt tudom Őt szolgálni. Itt kell megemlítenem, hogy nem elég az, ha valaki hívő. Ez még nem garancia a jó házassághoz. Kell az is, hogy egy szellemiség legyen bennünk, és egy gondolkodásmódunk legyen. Rövid példák az érthetőség kedvéért: Én nem politizálok. Őszintén szólva nem is nagyon érdekel. DE ha a párom meg van győződve, hogy a hívő embernek igen is kell politizálni, nos itt már nincs egyetértés. Egyetértés akkor van, amikor beszélek vele, és amit mond, arra rá tudom mondani: igen, úgy van. Egy szellemiség alatt pedig azt értettem, hogy egy szélsőséges karizmatikus nem nagyon fog kijönni egy olyannal, mint pl. én vagyok. Más a szellemiség és ez zavaró.

         A másik fontos dolog, amit ebből a versből megérthetünk, hogy Ábrahám hitte, hogy egy olyan feleséget ad az Úr Izsáknak, aki támogatni fogja őt a küldetésben. Nem ellene lesz, nem riválisa lesz, hanem támogatni fogja.

         A következő gondolatban a párkeresés legfontosabb mozzanatához érkezünk. "És monda! Én uramnak Ábrahámnak Istene, hozd elém még ma, légy kegyelmes az én uram, Ábrahám iránt." 12.v. Kapcsolatot teremtett Istennel, elkezdett imádkozni. Tőle kér útbaigazítást, tanácsot. Hozd elém. Te hozd elém, Te mutasd meg, hogy ki az. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mikor úgy érezzük, hogy itt az idő akkor a táborokban tágra nyitott szemekkel nézzük, vajon ki ő. Vajon te, esetleg te… Ez tévút.  Te munkálkodj az Úr dolgában, és a társ megadatik neked a kellő időben. Felfigyelsz rá, észreveszed, úgy is ha nem keresed állandóan. Az Úr ajándékul akar adni titeket egymásnak. Úgy ahogy az aranymondásban található: "Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti." Ő a kellő időben, mindkettőtökben kimunkálja a szimpátiát. (nomád népek, viszonzás) Én hiszem ugyanis, hogy akit az Úr nekem szánt azért nem kell, mint egy szarvasbikának megküzdeni, hanem egységet ad a mi szívünkbe. Ebben természetesen benne van az is, hogy beszélgetünk egymással. Van egy olyan vélemény, hogy nem szabad beszélgetnünk, csak akkor, ha komoly a szándék. DE, hogy legyen komoly a szándék, ha nem is ismerjük egymást. Az, hogy valakivel jobban meg szeretnék ismerkedni, még nem azt jelenti, hogy a feleségem lesz. Egyszerűen azt az őszinte vágyat jelenti, hogy meg szeretnélek ismerni. Szeretném tudni, mi érdekel, mit olvasol a legszívesebben, mivel foglalkozol a szívesen, szeretném tudni, hogyan gondolkodsz, mi a véleményed dolgokról, tudok-e veled imádkozni, mi a célod az életben, ugyanazon a dolgokon nevetünk?  És hogyan oldjuk meg a krízishelyzeteket?

         Itt azonban fontos megemlíteni, hogy a másikra, nem mint a másik nem

képviselőjére, hanem mint testvérre kell  néznem. Mert a világ más megismerési módot sugall még pedig a testiséget, ahol nem az a fontos, hogy ki vagy te, hanem az, hogy milyen a tested. Viszont ha valakivel házasságot kötsz, akkor nem a vezérigazgatóval meg nem a Jónással kötöd. Mert mit látsz? Rajtam pl. hogy őszülő, kopaszodó, vékony fiú vagyok. DE nem ezzel kötöd a házasságot, hanem azzal, aki bennem van, aki vagyok. Mert a testemet a bensőm irányítja. A csinibaba pár év múlva nem lesz csinibaba, hanem megmarad ő, a természete, az aki valójában.

         Mivel mi keresztyének nem akarjuk ezt a hibát elkövetni, nagyon sok merevség és gátlás tapasztalható ezen a területen. Tehát inkább begubózok, és meg se szólalok, nehogy a másik azt jelzésnek vegye, de ez tulajdonképpen nem megoldás. És itt térünk vissza arra, amit Pál apostol ír Timóteusnak: "Az idősebb asszonyokat, mint anyákat; az ifajabbakat mint nőtestvéreidet (tekintsd) teljes tisztasággal." 1.Tim 5,2 Fontos tehát, hogy a kapcsolat a testvériségre épüljön. Nem egy nőt kell benne látnom, vagy egy férfit, hanem Isten gyermekét. És ha Isten gyermeke, akkor ő egy Istennek szentelt edény (2Tim 2,20-21) Tehát nem tehetek vele azt, amit akarok, semmire sem kényszeríthetem, mert Istennek szentelt edény ő. Mert meg van írva, hogy "Aki megrontja az Isten templomát, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti." 1 Kor 3,17 Tehát nem csábíthatom őt a bűnre, mert ha bűnre csábítom, megbüntet engem az Isten. És a testvériségben ő éppen ez a fő gondolat, hogy a tested nem az enyém, hanem az Istené és megfelelő szent módon kell viszonyulnom hozzá, hogy ne zavarjam meg Istennel való személyes közösségedet. Ez azt is jelenti, hogy ha valakivel meg szeretnék ismerkedni, nem kezdek rögtön bizalmaskodni, hanem udvariasan, kedvesen, oldottan és mégis távolságtartóan beszélek vele.

         Továbbmenve a történetünkben, érdemes megállnunk a 14-ik versnél. A szolga csak magának kér vizet, Rebeka mégis a tevéket is megitatta. Ez a cselekedete mutatja jó lelkűségét. A szolga tehát a jellem szépségét vette mértékül mikor feleséget választott Izsáknak.

         Végezetül pedig vizsgáljuk meg az  utolsó 67-ik verset. Először is érdekességként nézzük meg a szórendet. "elvevé Rebekát és lőn neki felesége és szereté őt" A mai életben a megszerette őt, állna az első helyen. A régi zsidó felfogás az élethossziglan tartó odaadást és a házasságkötés után is megmaradó szerelmet tartja fontosnak.

         Nézzük meg még, hogy mit is jelent a szerelem, mivel annyi félreértés van ezzel a szóval kapcsolatban. A bibliai görög nyelv 3 szót különböztet  meg a szeretet kifejezésére. Az agapét, a filoszt és az eroszt. Vegyük sorra ezeket.

Agapé - Személyre irányuló, személyek (Isten és ember, ember és ember) között megnyilvánuló, összetett érzelmi töltésű kapcsolat. Aki agapéval szeret, abban megvan a szeretet az iránt, akit szeret, vagyis megbecsüli őt, örömét leli benne, vágyik a jelenlétére, igyekszik neki örömet szerezni, javát és jólétét elősegíti. A szeretetnek ez a fajtája nem tekint tárgya érdemeire. (Róma 5,8) Figyelem! A görög ószövetségben ezzel a szóval fejezik ki a szerelmet, mint pl. történetünkben is! Mikor nincs agapé? Mikor keresed a másik hibáit, vagy ha azt mondjuk, hogy ez szimpatikus, de ez a másik már nem. Nem lehet agapézni a kutyát a macskát, de az ételt sem. Ez csak az emberre irányuló feltétel nélküli szeretet. Ez van akkor is mikor valakibe nagyon szerelmes vagy, de mivel a szerelem nincs viszonozva, el tudod engedni azt a másikat. Mondván, hogy én ugyan nagyon jól érzem magam veled, de ha neked, most erre nincs szükséged, vagy azzal a másikkal boldogabb vagy, akkor legyen akaratod szerint, mert szeretlek téged, és azt akarom, hogy boldog legyél…

Filosz - Kedvelés, ragszkodás. Tárgyuk tulajdonságaitól függenek. Kész a másik iránti szeretetre, a hozzá való ragaszkodásra, de csak akkor, ha az megérdemli és viszonozza a szeretetet. (Jn 16,27) (A szentírás ezzel fejezi ki a megcsókol Mk 14,44 és barátja lenni valakinek Tit 3,15)

Erosz  - Különböző neműek közötti testi vonzódás. Az egész ószövetségben csak két helyen található az erosz: Péld 7,18; Péld 30,16. Ahol az erosz dominál a kapcsolatban, ott midig rossz következmények jönnek. Lásd Sámson és Delila szerelmét - Delila elárulja Sámsont. Salamon király szerelmei - bálványimádásba kergetik.

Az eroszból hamar lesz erisz, vagyis gyűlölet. Lásd Ammon és Támár történetét, továbbá lásd a mai világot, ahol a fiatalok az erosz szerint választják meg a párjukat, és ennek következtében minden második házasság válással fejeződik be. A fennmaradt házasságok túlnyomó részében, boldogtalan házasságban élnek az emberek. A népesség, csak nagyon kevés százaléka él boldog, kiegyensúlyozott házasságban. Kedves barátom, a döntés a te kezedben van.

Egy mondást szeretnék még veled megosztani, ami így hangzik: "Nem az a jó házastárs akit kívánunk, hanem akire szükségünk van… és akinek ránk van szüksége.” Ámen