Törd össze a bálványaid!

 

 

2 Krón 31,1-10;20-21


"A mint mindezeknek vége lőn: kiméne az egész Izráel, a kik Júdának városaiban találtatának, s a bálványokat széttörték, az Aserákat kivagdalák, s leronták a magaslatokat és oltárokat egész Júdában, Benjáminban, Efraimban és Manasseban, mígnem befejezték; azután visszatérének az Izráel fiai mind, kiki az ő örökségébe és városaiba. És helyreállítá Ezékiás a papok és Léviták osztályait csoportjaik szerint, kit-kit az ő szolgálata szerint, a papokat és a Lévitákat az égőáldozatokra és a hálaadó-áldozatokra, a szolgálatra, hálaadásra és dícséretre az Úr táborinak kapuiban. És rendelé a király az ő jövedelmének egy részét az égőáldozatok számára, a reggeli és estvéli égőáldozatok, a szombatnapok, az újhold és az ünnepek égőáldozatai számára, a mint megiratott az Úr törvényében. Meghagyá a népnek is, Jeruzsálem lakosinak, hogy megadják a papok és a Léviták járandóságát, hogy az Úr törvényéhez annál inkább ragaszkodjanak. A mint ez intézkedés híre elterjedt: az Izráel fiai a búzának, a bornak és olajnak, a méznek és minden mezei termésnek zsengéjét bőséggel megadák; és mindenből a tizedet bőséggel meghozák. És az Izráel és Júda fiai, a kik lakoznak vala a Júda városaiban, ők is elhozák a barmokból és juhokból a tizedet, és annak tizedét, a mi az Úrnak, az ő Istenöknek szenteltetett, és rakásonként felhalmozák. A harmadik hónapban kezdék a rakásokat rakni, és a hetedik hónapban végezék el. Oda menvén pedig Ezékiás és a fejedelmek, és látván a rakásokat: áldák az Urat és az ő népét, Izráelt. Megkérdé pedig Ezékiás a papokat és a Lévitákat a rakások felől. Kinek felelvén Azáriás, a főpap, a Sádók nemzetségéből való, monda: Mióta az Úr házába kezdék az ajándékokat hozni: eleget ettünk és sok meg is maradt belőle, mert az Úr megáldotta az ő népét; és ez a rakás, a mi megmaradt. És így cselekedék Ezékiás egész Júdában. A mi jó, igaz és helyes vala az Úr előtt, az ő Istene előtt, azt művelé. És minden munkában, a melyet elkezdett az Isten házának szolgálatában, a törvényben és parancsolatban, keresvén az ő Istenét, teljes szívvel jár vala el, és ezért szerencsés vala."

 

 

2 Krón 31,1

 

 "A mint mindezeknek vége lőn: kiméne az egész Izráel, a kik Júdának városaiban találtatának, s a bálványokat széttörték, az Aserákat kivagdalák, s leronták a magaslatokat és oltárokat egész Júdában, Benjáminban, Efraimban és Manasseban, mígnem befejezték; azután visszatérének az Izráel fiai mind, kiki az ő örökségébe és városaiba."

 

 

 

Kedves Testvéreim!

Engedjétek meg, hogy kiemeljem az első verset, amiről szólni kívánok: „kiméne az egész Izrael, akik Júdának városaiban találtatának, s a bálványokat széttörték.”

Kedves testvérem! Mondhatnám, hogy akkor gyerünk bálványokat döntögetni, menjünk el mondjuk egy katolikus templomba és döntsük le, törjük szét az ott lévő szobrokat. Pedig az ige valami sokkal többet akar mondani! Ugyanis a bálványokat először a mi szívünkbe kell ledönteni. Mit ér a brutalitás, mit ér az erőszak, ha szívünkben tovább él a bálványimádás? Katolikus testvéreinket sem úgy kell meggyőznünk, hogy akkor most bemegyünk a templomba basebbal ütőkkel és törünk zúzunk, hanem a Krisztusi szeretettel kell megmutatni mi a helyes, mit ír a Biblia.

         A másik, amire nagyon oda kell figyelnünk, kedves testvérem, mielőtt másoknak tanácsokat adnánk, vagy éppen elítélnénk, hogy először a mi szemünkből kellene kivenni a gerendát, hogy aztán másokkal tudjunk foglalkozni. Egész személyesen szólva minden bálványt, titkos bűnt, ami az életedben megtalálható, szét kell törni, le kell rombolni, meg kell semmisíteni. Mindent, ami eltávolít Istentől. És most könyörgök, ne megint a másikra nézzünk, hogy No, most jól megmondja kinek, s miből kell szabadulnia! De jó, hogy itt van az a másik s hallja. Nem a szomszédodnak mondom, hanem neked, de ezt is csak úgy merem, hogy először magamat vizsgáltam meg s megállapítottam mennyi mindent kell szétrombolnom, lerombolnom, vagyis magyarul mondva elhagynom, amik eltávolítanak engem Istentől, az Ő közösségétől.  Nem arra vagyok kíváncsi, kinek mi az a bűn, ami eltávolítja őt Istentől, hisz mindnyájunknak vannak olyan bűneink, amiről jó lenne, ha más nem tudna. De azt akarom, hogy tartsunk egy őszinte lelkiismeretvizsgálatot, nem emberek előtt de az Úr előtt, hogy mik azok a dolgok, amik eltávolítanak bennünket, az ő szolgálatától, az ő akaratának teljesítésétől.

         Mi nem láthatjuk, hogy a másik ember mit rejteget, mit hord magában. Sokszor azt sem tudjuk milyen  harcai vannak, meg milyen terhet cipel.

         DE az Úr, aki a szíveknek és veséknek vizsgálója, Ő ismeri a te életedet. Látja azt is ha valamitől szabadulni akarsz de még nem tudsz, de látja azt is ha nem is akarsz szabadulni. Izrael népe ledöntötte a bálványokat. Azokat, akiknek eddig áldoztak, időt energiát nem sajnálva, most lerombolják.

         Kedves Testvérem! Ma reggel az Úr arra szólít fel bennünket a CJTA teológusait, hogy vizsgáljuk meg a mi szívünket, s minden olyan dolgot, ami meggátol abban, hogy Istennek egy áldott eszköze lehess, azt tedd le, rombold szét.

         No, persze, igen! Könnyű azt mondani, de megcselekedni sokkal nehezebb! Sőt tudd meg, én már csináltam is, mégse segített. Most akkor mit csináljak he?!

         Bár nem bűnről volt szó, egyszerű szívfájdalomról, amit nem tudtam sehogyan letenni. Az eszemmel elfogadtam, mégis tovább élt bennem ez a fájdalom s igazat megvallva, az órákon sem tudtam figyelni. Aztán mikor tetőzött a dolog, elmentem Anikó néniékhez. Anikó néni és Irma néni két hívő nő, akikhez keddenként szoktam bibliaórára járni. Elmentem tehát hozzájuk, hogy megosszam velük bánatomat. Mielőtt eljöttem volna tőlük tartottunk egy imaközösséget, melyet az Úr meghallgatott s most szabad lehetek.

         De ehhez kellet egy közösség, kellet egy olyan lelki testvér, akihez oda mertem menni a problémámmal és meg mertem kérni, hogy imádkozzunk érte. Milyen jó dolog lenne, ha közöttünk is kialakulnának ilyen kapcsolatok. Többek között ez is egy célja a hétfői bibliaóráknak, s be kell vallanom, akik oda járnak én azokhoz, azóta közelebb érzem magamat. A hívők imádságára az Úr tenyerébe vesz és megszabadít téged a gonosz gondolattól, minden gonoszságtól. Ha ketten az én nevemben egy akaraton vagytok, meglesz az! Hiszed ezt az ígéretet testvérem? Merj rá állni.

         Az ige azt mondja: „Az Istent féljed és az Ő parancsolatait megtartsd, mert ez az embernek fő dolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az. „ Préd 12,15-16 Öröm, boldogság, szabadulás után sóvárogsz? Akkor válaszd az Isten parancsolatainak való engedelmesség útját. Ezek ugyanis Istennel való életet, örömöt és békességet adnak mindenkinek, aki azokban jár; hiszen Istentől származnak, Aki maga az Élet.

         Ezzel az áhítattal nem akarok senkit sem elítélni, mert ki vagyok én? Mikor idekerültem, s sokszor még most is úgy érzem, ti vagytok a szentek és én a bűnös. Ez azért is van, mert látom a bennem lévő rosszat, és látom a ti jó cselekedeteiteket. És az Isten akarata a ti szenté lételetek. Szentek legyetek, mert én az Úr a ti Istenetek szent vagyok. Ezt az igét kaptam szilveszterkor, s erre törekedem. Törekedjünk együtt erre, egymást segítve, nem megbotránkozva, ha arról a másikról kiderül valami. Küzdjünk teljes erővel és lemondással a cél, az üdvösség érdekében minden akadállyal és veszéllyel szemben. Ne gáncsoljuk el egymást hanem segítsünk egymásnak, hogy Istennek áldott szolgái és egymásnak áldott szolgatársai lehessünk. Amen

ima: Zsolt 51,1-19

áldás: Aki azért közületek az első akar lenni, az legyen mindegyiktek szolgája.