Baja Mihály DAL A HAZAI KALÁCSRÓL.

Barnahéjú, puhabelű,
Drága kis jószágom,
Hogy jutottál hozzám ennyi
Tenger pusztaságon.

Messze földről jövögettél,
Hogy hozott a posta,
Hej; de véled az én egész.
Boldogságom hozta.

Nézlek, nézlek, míg a szemem .
Csak megtelik könnyel,
S míg majszollak örömömben:
Jut rád is özönnel.

S mintha otthon ülnék újra
A kis asztal mellett:
Ez az édes-kedves illat
Úgy körül melenget.

Mikor együtt szegtük meg az
Ünnepi kalácsot...
Átéli most lelkem újra
Azt a boldogságot.

Ó! de drága két kezének
Áldott sültje-főztje,
Míg betartasz, lelki-testi
Vágyamat te töltsd be.

Te fakassz most a szívemben
S arcomon virágot,
Mit nem ér egy kis falatkád?
Egy egész világot!

Körüllengő illatod tán
Jó anyám szerelme?
Vagy tán az ő ideszálló
Áldott szíve-lelke?



Keresőbe