|
Nincs elhagyatva e világon,
Kinek még édesanyja van.
Ha messze űzi is a sorsa,
Mégsem lehet boldogtalan.
Míg vándorol hogyan becézi
A réten lengő enyhe lég;
Hazulról száll, úgy érzi szíve,
Hisz' anyja csókja benne ég.
Sok idres-bodros bárányfelhő
Az ég boltjáról int, nevet;
Épp mostan láttuk jó anyádat
S üdvözletet küld itt neked! -
|
Kíséri az erdő patakja
S hogy felvidítsa így susog:
Kopott vén könyvvel ül anyád most
S éretted épp imába fog.
S ha vándorolva dalra gyújtott,
A dal titokban nem marad,
Anyjának hírül hazahordják
A nótás, fürge madarak.
A hírnökök csak egyre szállnak,
Hozzák, viszik a híreket.
Ki így jár-kél a nagyvilágban;
Az elhagyatva nem lehet!
|