Flóra ANYÁMNAK

Mint a bársony pilleszárny,
Olyan kis kezed
Midőn azt égő, meleg
Fejemre teszed.

S mint az, kert viráginak
Mentő árnyat ád:
Úgy véded te gyermeked
Beteg homlokát.

Olyan forró ajakam,
Ah! úgy szomjazom -
Csókjaidban hadd igyam
Mentő italom.

S végre megpihennem már
Engedj szíveden:
Miként a hajótörött
A kis szigeten.

Ó! beszélj: oly jól esik
Biztató szavad,
Hiszen az olyan szelíd,
Mint te vagy magad!

Te megvédsz engemet,
S nem lehet bajom,
Míg te vagy itt én velem,
Őrző angyalom!