Havas István A MI KERTÜNK

Madarak, tündérek
Érkeztek a tájra,
S kinyílott kertünkben
A rózsa, tulipán,
Meg a szagos zsálya.

Magas kőkerítés
Nem divatos nálunk.
Hogyan bókolhatna
A járókelőknek
Orgonavirágunk!

Kertünk őslakója
Egy kis fülemüle
Csengő arany helyett
Házbérét naponként.
Dalokkal rója le.

A kerttulajdonos
A madár nótáját
Hallgatja, hallgatja,
Mégis sóhajtással
Végezi munkáját.

Van néki egy fia.
Költő; víg, de szegény,
S hátha ő is dallal
Fizeti csak a bért
Így, május elsején.

Tán el is borulna
A kert pátrónája,
De felgyúl, nótázik
Körüle ott minden
Bokor, szegfű, mályva.

Zsoltáromat is tán'
Ők csendítik halkan:
"Te kis kert, Anyámat
Öleld meg helyettem
Virágkarjaiddal!"
A költő további versei
Vissza