|
Akinek a keblén
Gügyögtetek hajdan,
Szeressétek örömében,
Védjétek a bajban!
Ki a kis bölcsőtök
Fölött éjszakázott,
Csókoljátok meg szemét, ha
Olykor könnytől ázott.
|
S aki azután is
Titkos aggódással
Úgy kísérte lépteteket
Egy életen által,
Féltő szívvel lesve,
Hogy hol, s merre járnak,
- Imádkozva ejtsétek ki
Nevét az anyának.
|