Lampérth Géza GYÓGYULÁS.

Az életharcban
Új sebet kaptam,
Mely nem látható, vértelen,
De fáj, de éget végtelen...
Reszket az ajkam:
- Ki segít rajtam?
Hol az orvosság,
Mely gyógyulást hoz?
Szól egy titkos hang:
Eredj haza az
Édesanyádhoz!

Felelem égve
Önvád tüzébe:
- De a seb oka én vagyok,
Ő intett... s a sorsharagot
Elbizakodva,
Ádáz birokra
Én hívtam mégis
Döntő tusához...
Szól a titkos hang:
Menj csak haza az
Édesanyádhoz!

És hazamentem
Búsan, csüggedetten.
Csak rám vetette szelíd szemét,
S a lelkem láthatatlan sebét
Nyomban meglátva
Karját kitárta.
S én zokogva a
Szívére hulltam.
"Fáj-e még?" - kérdé. .
"Nem Édesanyám,
Már meggyógyultam."


Keresőbe