|
Az ő szemében él a múltunk:
a nagy napfényes régi ház.
Szavát tűnt évek melegsége
s apám emléke rezgi át.
És ha jövünk vakációra,
mint diákok az életiskolából
vígan ketyeg a régi óra
És úgy mutat a mutatója,
mintha sok évvel visszamenve,
a régi házban - régen lenne...
Anyám szemében fény ragyog
s mi újra gyerekek vagyunk,
|
elfelejtjük az éveket
és elfelejtjük önmagunk.
S ma jó anyám elmerengve,
egy pillanat szent tiszta csendje
imádság-módra megfogott:
Még azok vagyunk: boldogok.
Szeme őrzi a régi házat
és őrzi drága, jó apánkat
és őrzi víg emlékeinket
s a szívével összetart minket.
Tűnt éveket átalhidal
elesőt újra felemel -
|