|
|
|
|
Jaj szomorú az én anyám szeme!
Mért szomorú...?
Hisz elrejtem a bánatot előle...
S csak lelkem taván omlik el titokban!
Mért felhős hát édesanyám szeme?
Mért szomorú...?
Hisz' benne tükröződik a világom!
Szépülj világ mosolygósra, vidámra,
Hogy derüljön édesanyám szeme!
|
|
|
|