Vargha Zoltán ANYÁK NAPJÁRA

Baj tengerbánat... és öröm kevés,
Gondok fala min nem nyíl semmi rés,
Aggódás felleg, vívódás kemény...
Félős jövendő, be nem telt remény...
Az én anyám él ebben.

A maga sorsán nem töpreng soha.
Akkor sujt rá az élet ostora,
Ha gyermekének vállán van kereszt.
Más hogyha fáj és szép reményt ha veszt,
Pillája se rebben.

Ó, hogy fizetnénk .. aggódás helyett
Mindig örömmel. És jaj nem lehet.
Hadd mondja el ez a pár szál virág,
Mit érzünk mi a jó anyánk iránt.
Mi úgy se tudnók szebben...
Keresőbe

Vargha Zoltán

 
 
 
 
Édesanyámnak
További versek