|
Az aranynap eltűnt
Aranyhatár szélén,
Ezüsttüzek gyúlnak,
"Aludj fiam békén."
Két szemem pillái,
Mint ónpilleszárnyak,
Mind mélyebben járnak,
Mind lassabban szállnak;
Adj egy nyugodalmas
Egy csöndes éjszakát
A fáradt anyádnak.
Aludj fiam, aludj!
Virradattól éjig,
Az én időm fáján
Pihenés nem érik.
A napom derekát
Kenyér után gyötröm
És onnan remegek
Érted, piciny gyöngyöm
Betakargatnak-é?
Nem hagynak-e éhen?
Nem rísz-e utánam
Én kisebbik vérem?
A lelkem, a gondom,
Mindíg, mindíg nálad,
Piciny ajkad után
Teli keblem lázad,
Piciny ajkad után
Teli keblem csordul,
Be sok is, elég is
Az anyai gondbul.
|
Aztán lelkendezve,
Hozzád hazatérek,
Szerelmes szívemre.
Ráölellek téged
Étetlek, feresztlek,
Bubázlak fehérbe,
Elgügyögünk lágyan,
Senki meg ne értse.
Aztán elringatlak
S őrködve vigyázok,
Meg ne rövidítsék
A délesti álmod;
Csitítom mesével
Kis öregebb véred,
Hangos játszi szóval
Föl ne verjen Téged,
Föl ne verjen Téged.
S mire az én napom
Pihenőre érne,
Lásd, félve gondolok
Virrasztó éjfélre,
S két szemem pillái,
Mint ónpille szárnyak,
Mind mélyebben járnak;
Mind lassabban szállnak,
Adj egy nyugodalmas,
Egy csöndes éjszakát
A fáradt anyádnak.
|