KIKET SZERETÜNK, MEG NEM HALNAK



Rég meghaltak s mintha élnének.
Kiket szerettünk: meg nem halnak.
Sírjukból is feljönnek hozzánk
És érezzük, hogy velünk vannak.

Szemünk nem látja őket többé,
De lelkeiket lelkünk érzi -
Fülünk nem hallja a beszédjük,
De néma hangjuk lelkünk érti.

S ha arcodon érzett néha
Simogatást, meleget, lágyat -
Ott tudhatod a közeledbe:
Sírjából hozzád visszaszálló,
Egy simításért visszajáró,
Szerető, édes, jó anyádat...
Vértesy Gyula