Betlehem

	Betlehem	Nagy Mózes Erzsébet
Magyar karácsony	Iskolai Játékkörök részére
Felvidék felszabadulásának évében	1.kép - Nagy Magyar Éjben
/ Sötét éjszaka. Háttérben Nagymagyarország térképe s a következő városok: Komárom, Érsekújvár Léva , Ipolyság , Losonc , Rimaszombat , Rozsnyó , Kassa , Ungvár, Munkács - neveinél villanykörte vagy gyertya ég. Utóbbit a színfalból kinyúló kis gyertyatartókban helyezzük el. A kép elején csak ezek a fények világítják be a színpadot s úgy kellbeállítani, hogy sem a háttér térképe, sem a városok nevei még nem láthatók mert az apró fények befelé , a színpad felé adnak csak némi világosságot . Később, amikor kivilágosodik a színpad, feltűnik a térkép is, ahol a trianoni határok fekete , az új határok nemzetiszínű szalaggal van körülfogva . Akkor látszik meg hogy melyik városoknál ég a fény . Jobbról, balról néhány fenyő áll, mintha erdőszélen volnánk. /
	RAB MAGYAROK ÉNEKE A TÁVOLBÓL: Krasznahorka büszke vára, Ráborult az éj homálya, Tornya ormán az őszi szél Régmúlt dicsőségről beszél. Rákócziak dicső kora, Nem jön vissza többé soha. Harcosai rég pihennek Bujdosó fejedelemnek, A toronyból késő este Tárogató nem sír messze. Olyan kihalt, olyan árva, Krasznahorka büszke vára.
VIRRASZTÓ:	(magyar ruhában , ha Bocskai ruha van , akkor tollas föveg és válravetett mente is kell, kezében kürt. Az ének alatt mozdulatlanul áll, majd féloldalt állva a fénypontokra tekint és könyörgőn szavalja a Végvári vers első két szakát):
	Nagy magyar télben picike tüzek A lángotokban bízom. Legyen bár messze pusztán rőzseláng, Bár bolygófény a síron, Szent házi tűz, vagy bujdosó zsarátnok: Boldog vagyok,ha magyar lángot látok. Nagy magyar télben picike tüzek, Szikrák, mécsek,lidércek, Mutassatok bár csontváz halmokat, Vagy rejtett aranyércet, Csak égjetek, csak melegítsetek ma, Sohse volt íly nagy szükség lángotokra.
	RAB MAGYAROK (kiálltása távolból): Virrasztó meddig még az éjszaka ? VIRRASZTÓ: (kiált) : Ameddig az Úristen akarja. RAB MAGYAROK( éneke távolból): Kiáltásom halld meg Isten , Vedd füledbe az én könyörgésemet, Mert én szívem nagy ínségből Messze földről kiáltja Felségedet. LXI zsoltár VIRRASZTÓ: ( fölfelé néz):
Ugye, hallod, Uram a mi kiáltásunkat? A négy szelek felől száll a könyörgés feléd, Magyarország fája csonkán siratja letördelt ágait. Északra a fenyők zúgása, délről a búzatáblák suhogása, keletről a Maros vize csobogása, nyugatról a szálló felhők üzennek:Haza akarunk menni! A csonka fa Tehozzád könyörög: Hozd vissza a mi fiainkat!
	ERDÉLYI MAGYAR: (jobbról jön, fáradtan, vállán átalvető) VIRRASZTÓ: Ki vagy ? ERDÉLYI MAGYAR Kincses Kolozsvár koldus magyarja, akinek nem maradt más , csak a magyar szó, de még azt is el akarják venni. Nemsokára talán már szavunk se lesz ,jajunk se lesz, csak a szívünk fog verni, de magyarul fog verni! BÁCSKAI MAGYAR: (sarló a kezében ) Rozsdásodik a fényes sarlóm, remeg a munkátlan két karom, másnak terem az aranykalász a bácskai búzamezőkön. Szegény magyar nép, akármerre lép, akármerre jár, az itala könny , a kenyere sár. DUNÁNTÚLI MAGYAR: ( vándorbot a kezében) A nyugati határszélen pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve , széthull nemzetünk. És elfogyunk, mint az olvadó hó, népünk elpárolog és szertehull,s már félve csendül a szó magyarul. Hol van a régi dicsőség, mikor a Lajta partján áthangzott a Kossuth - nóta?! - Halottnak - hallgatás...de a hamu alatt , valahol mélyen izzik a parázs!
	FELVIDÉKI MAGYAR: ( tépett magyar zászló a kezében ) A keblünkről letilthatják, Letéphetik a három színt, Keblünkről beljebb vándorol, Befogadják a szíveink. E három szín után fog szívünk Sikoltva égni, vérzeni, Ki mindenünnen leszaggatta, Jöjjön és onnan tépje ki.
De nem tudja kitépni, mert itt dobog a szívünkben a kassai harangok zúgása, Rákóczi fejedelem hársfájának susogása, a kuruc tárogatók sírása és a Felvidék minden röge,fája, virága arra tanít,- Hiszek Magyarország feltámadásában ! MIND A NÉGYEN: ( felemelt fejjel ) : Hiszünk Magyarország feltámadásában ! VIRRASZTÓ:
Ézsaiás próféta által üzeni nekünk az Isten: „Egy rövid szempillantásig elhagytalak és nagy irgalmassággal ismét egybegyüjtelek. Búsulásom felbuzdultában elrejtém orcámat egy szempillantásig előtted és örök irgalmassággal könyörülök rajtad, ezt mondja Megváltó Urad. Mert a hegyek eltávoznak és a halmok megrendülnek, de az én irgalmasságom Tőled el nem távozik és békességem szövetsége meg nem rendül- így szól könyörülő Urad. Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned és a rettegéssel, mert nem közeleg hozzád. És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek és nagy lesz fiaid békessége. ”
	VIRRASZTÓ és a 4 MAGYAR ( együtt énekelnek ) Az Isten a mi reménységünk, Midőn reánk tör ellenségünk, Minden háborúságinkban Megtart erős hatalmában. Azért a mi szívünk nem félne Ha az egész föld megrendülne, És a hegyek a tengernek Közepébe bédülnének. XLVI.zsoltár ANGYAL: ( csendben bejön az ének alatt , s mikor vége az éneknek, hirtelen világos lesz a színpad s az új határ nemzeti színű szalaggal kerítve. ) MINDNYÁJAN: ( hátralépnek s kétfelé állnak , úgy hogy az angyal középen marad) ANGYAL:
Ne féljetek! Jézus Krisztus üzenetét hozom: " Ne félj te kicsi nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak , hogy néktek adja az országot ! " Kigyuladnak a fények a magyar határon és mire szent karácsony estéje leteríti palástját a Kárpátok fenyveseire - sok,sok hazatért magyar testvéretek zengi veletek együtt a karácsonyi éneket: Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat.
	MINDNYÁJAN : (énekelnek) Dicsőség magasságban az Istennek. Békesség légyen földön embereknek És jóakarat mindenféle népnek És nemzetségnek. FELVIDÉKI MAGYAR: (meglengeti a rongyos zászlót s ujjongva kiált a térkép felé): Kassa ! Munkács ! Komárom! Itthon! Itthon! ERDÉLYI MAGYAR : ( szomorúan) Erdély még sötét ! BÁCSKAI MAGYAR : ( szomorúan ) Mi lesz velünk ? DUNÁNTÚLI MAGYAR: ( szomorúan ) Tovább vándorolhatunk ! VIRRASZTÓ : Mindent vissza! Mindent visszavárunk! ANGYAL: Isten összegyűjti a könnyeket és az imádságokat. Ahogy nől a hitetek és az imádság a csonka haza határain innen és túl - úgy nől egyre jobban és jobban Magyarország is. - Minél több emberi szív indul haza a mennyei Atyához , annál több rab magyar testvér érkezik haza az ősi földre. De az Atyához is, egymáshoz is az út- JÉZUS KRISZTUS. Induljatok el és ne csüggedjetek!
	ANGYALOK KARA:( akár a színfalak mögött énekelhet, akár a színpadon is láthatók az angyalok.): Ne csüggedj el kicsiny sereg, Bár egész föld tör ellened Gyűlölség fegyverével. Ne félj dühe el nem tipor, A lélek ellen földi por, Harcolhat, de mit ér el, Harcolhat, de mit ér el ? Bízzál, az Úr veled lészen, Sem vad bosszú, sem félelem Nem árt igaz ügyednek. Ő áll melléd, ha jő a vész , Megtart, a harc bármily nehéz, Pokol sem győz feletted, Pokol sem győz feletted. ANGYALOKKAL együt VIRRASZTÓ és a MAGYAROK is énekelnek: Ne hagyd el árva nyájadat, Jézus harcolj velünk Magad, Reményünk napja kelj fel. Benned bíznak Te híveid, Karod bizonnyal megsegít, Áldunk vidám lélekkel, Áldunk vidám lélekkel. 1. Függöny - II. Kép - A betlehemi istálló előtt. ( Háttér az istálló oldala , jobbra kis ablak világít kifelé, balra kis ajtó , közönséges istállóajtó. Felette hatalmas csillag ragyog. ) HÁROM PÁSZTOR: ( balról jönnek, énekelve , szegényes pásztorruhában ) Dicsőség az Istennek Dicsőség az Istennek, Fenn a magas egekben! Jóakarat, békesség! Jóakarat, békesség! Az emberi szivekben! Zengjen a hála, Mert földre szállt az ég királya ! Szeretet és igazság jön vele, Kezében a szabadság fegyvere, Nyissatok hát előtte szívet Ti megváltott hívek ! HÁROM BÖLCS: ( napkeleti öltözetben , énekelve jönnek ) Szívünk vígsággal ma bétölt, Mert ígéret szerint felkölt Istenfélők számára, Az igazság fényes napja Újtestamentomnak papja Eljött, kit sok szent vára. Csillog , villog, ragyog már rám , melyet Bálám láta régen, Fénylik, mint szép nap az égen.
	1.PÁSZTOR : Kik vagytok ti csudálatos férfiak és honnan jöttök ? 1.BÖLCS : Messze - messze napkeletről. 2. PÁSZTOR : Miért jöttetek és kit kerestek ? 2. BÖLCS: Mert látni akarjuk a világ Megváltóját és elhoztuk ajándékainkat , aranyat az élet királyának , tömjént az Isten főpapjának és mirrhát a világ orvosának. 3.PÁSZTOR: Nekünk fényes angyal jelentette meg a betlehemi mezőkön a Megváltó születését, de ti hogyan tudtátok meg ott messze idegenben ? 3.BÖLCS : ( felmutat) A csillag vezérelt minket útunkban. VIRRASZTÓ és a 4 MAGYAR ( bejönnek énekelve . A bölcsek és pásztorok kétfelé állnak és csodálkozva nézik őket ) Lelkünk sebe már nem gyógyulhatatlan , Mert meggyógyítá azt a halhatatlan. Magára vett minden viszontagságot, Hogy így készítsen lelkünknek váltságot. Felkeresé nyáját , Elvégzé munkáját, Végyen hát dicsőséget , Zengjen annak ének, Ki hozott népének Ily kívánt idvességet. 72.dics.2.v.) Úgy látom, jó helyen járunk, megérkeztünk. 1.BöLCS: Titeket is a csillag vezetett ? VIRRASZTÓ:Minket a szívünk hozott ide . 1. PÁSZTOR:Angyali jelenést láttatok talán ? VIRRASZTÓ:Igen. Isten elküldte hozzánk angyalát, aki megmutatta az utat. 2.BÖLCS: Kik vagytok és honnan jöttök ? VIRRASZTÓ: Magyarok vagyunk, onnan jöttünk, ahol a kelő nap a Tisza partján csókolja a virágokat, ahol a Duna felett száll a győzedelmes déli harangszó, ahol az este fekete fátylát teríti az álmodó magyarra a Kárpátok fenyveseitől a könnyes Adriáig. 2. PÁSZTOR: Akkor itt mi vagyunk a legszegényebbek, úgy látom. VIRRASZTÓ: Nem testvér- mi sokkal szegényebbek vagyunk, mert tőlünk elvettek mindent, mindent , csak a hit , a reménység és a szeretet maradt meg bennünk, ez tartja az életet csonka hazánkban. De virrad már és eljöttünk megköszönni a hajnalsugarat. 3.BÖLCS: Hát akkor nem is tudtatok ajándékot hozni ? FELVIDÉKI MAGYAR: ( ujjongva lengeti a magyar zászlót) Dehogynem ! Itt van a Felvidék hazatért testvéreinek hálaimádsága, örömujjongása a visszakapott ősi földért, a harangszóért, a magyar szóért, a magyar lobogóért, a mi kormányzónkért , akit áldjon meg Isten mind a két kezével . 3.PÁSZTOR: És ti többiek , milyen ajándékot hoztatok ? ERDÉLYI MAGYAR: Tele van az általvetőm jajjal és könnyel, leteszem a Megváltó kezébe, hogy változtassa azokat örömkönnyekké és hálaadó énekléssé, amely végigzengje egész Erdélyországot. BÁCSKAI MAGYAR: Elhoztam a rozsdás sarlómat , nem volt rá szükség 20 esztendő óta, mert bizony mi csak gondot vetünk és bánatot aratunk a bácskai határban . De hisszük, hogy akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. DUNÁNTÚLI MAGYAR: Tudom, hogy Krisztus kezében a koldusbot is kivirágzik s lesz még diadalkapu hazánk nyugati határán. Akkor felállítom ezt a vándorbotot útjelzőnek, tilalomfának, hadd hirdesse:Ez a föld a miénk ! Felfelé mutasson, Ahhoz, aki megáldja ezt a népet , mert megbűnhődte már a multat s jövendőt. ( MINDNYÁJAN - együtt énekelnek :)
	Lelki örömmel megújulva Imádjuk szent Felségedet, Hogy ismét mireánk fordulva Szemléljük régi kedvedet. Megnyitjuk szívünket, Kitárjuk lelkünket, Hogy Jézusunkat, Eképpen fogadjuk, Híven általadjuk Néki magunkat. Tarts meg bennünket ez országban, Melyet Ő köztünk állított, Adj részt abban a boldogságban, Melyet a földre szállított. Majd éltünk végével Bocsáss el békével, Hogy oda térjünk, Hol az Ő hívei Száma közt mennyei Országlást érjünk. 75.dics.3,4 v.