|
Balog Miklós Az Istennek szent angyala Az Istennek szent angyala leszállott az égből, megijedtek a pásztorok nagy fényességétől. De megszólalt a szép angyal: "Ne féljetek tőlem, nagy örömet hoztam néktek, mérték nélkül, bőven, mert belőle minden népnek örök öröm árad, Megváltója született ma az egész világnak! Úrrá és Krisztussá lesz majd, hogyha felnövekszik, de ennek most ez a jele: bepólyálva fekszik, sőt: jászolban, újszülöttként, hogy mindenki lássa: milyen mélyre jött értetek Isten Messiása." Erre megzendült a menny is angyalok karával: "Dicsőség legyen Istennek fenn a magasságban, és a földön béke legyen, ne háborús lárma, jóakarat és szeretet égi királysága!" Ó, szüless meg énbennem is, karácsony királya, hogy többé ne ünnepeljek karácsonyt hiába! Megtestesült szereteted a szívembe zárva, tégy karácsonyoddá engem társaim javára! Balog Miklós: Karácsony fénye Rejtett reményt nem öl most úgy a kétség, mint máskor, mert az Isten átkarol, eloszlik bú, fásult közöny, sötétség, ha gyertya gyúl a gyantás ágakon. E vak világ örök világossága így gyúlt ki egykor Betlehem egén, az Advent nagy üdvígéretét beváltva, ma is reményt ragyogva kél a fény. Bűnös szívekre, hogy kegyelmet hintsen, az emberért lett emberré az Isten! Mindent megtett tehát, ó, ember, érted! Mindent, mit égen s földön lehetett... Tégy érte hát te is, akkor megérted: Karácsony fénye égi szeretet. Balog Miklós: Karácsonyi valóság Ím, láthatóvá lett a Láthatatlan, és érthetővé az, Ki érthetetlen, Valósággá, Ki szinte képzeletben élt csak, mert megjelent emberalakban. S történelemmé lett az Ige lassan, felfoghatóvá véges értelemmel. Kiléphet az Időből már az ember, mert Ő belépett, Ő, a halhatatlan! A halált most már nem nevezzük végnek, ily megbecsülést itt az ember-létnek s ily távlatot ki ád az emberségnek? Kár, hogy az ember mindig elfelejti, mily nagy dicsőség hát embernek lenni! Nincs ehhez fogható a földön semmi! |