|
Béry Gyula Karácsonykor A néma légben csengve lágyan Az estharang imára hív. Istenhez szállni vágy a lélek, Szeretni, hinni vágy a szív. A világon, örök sugárral, Átleng az édes szeretet. Lelkünk vigasza - hő imádság: Adj ma szívünknek meleget! Áldjuk jóságos Istenünket, Ki elküldötte egy fiát, Hogy szenvedjen, meghaljon értünk, S jobb legyen az egész világ! Ami e földön nagy, magasztos, Mi szárnyat ad, mi felemel, A gyarló földi embereknek, Az égből Krisztus hozta el. Adjunk hálát a létezésért, E szép világ csodáiért, A reményért, a büszke vágyért, Mely útainkon elkísért. Hálát adunk a boldogságért, A révért, melybe eljutánk, Ahol a földi küzdelemnek Örök babérja vár reánk. Hálát adunk, hogy kik szeretnek S kiket szeretünk, boldogok; S hogy a szeretet égi lángja Bennünk örökké élni fog. Szeretnők az egész világot Csak fénybe látni, boldogan. Csak fény legyen ma, semmi árnyék, Hiszen karácsony napja van! S ha volna tán, ki lelkeinket Megsebzi olykor, aki bánt, Csak egyre jóval viszonozzuk A jót és rosszat egyaránt! Legyen feledve, megbocsátva Minden, amit ki vétkezett. Ne éljen bennünk semmi érzés, Csupán csak egy: a szeretet! |