|
Bódás János Advent Te szörnyű, vajúdó idő, ne szülj, ne szülj több rémet. Most már tiszta örömmel is Legyen megáldva méhed ! Szülj halva minden szenvedélyt, vad átkot, véres harcot, fojtsd meg a bűnt, mi valaha öledben megfogamzott. Elég volt már a gyötrelem, elég volt már a vérből ! Napfényre vágyunk már a gond fekete erdejéből ! - Te véres vergődő szívünk, ne szülj te sem több átkot, öleld magadhoz boldogan az embert s a világot ! Növeld, mibennünk isteni, s öld meg mibennünk állat, hisz a dühös tusákba már mindenünk belefáradt. Szüless meg bennünk Tisztaság, szüless meg bennünk Béke ! S tedd kezedet a világ lázas ütőerére. Szüless meg bennünk szeretet, te legszebb lelki virtus: - a szívünk szomorú, beteg - teremts bennünk új életet, Szüless meg bennünk krisztus ! Bódás János: Az Ige testté lett Csendben, szalmán, szelíd barmok teste melegébe, köszöntött be a világnak döntő eseménye. Nem császárok parancsától zordon hadvezérek csatáitól lesz boldogabb a világtörténet, hanem, hogy egy istállóban AZ IGE TESTTÉ LETT ! Próféciákat és népek reményét betöltve Isten megváltó szerelme érkezett a földre. Bódás János: Bár belepné... Nem baj, hogy nem látszik a Nap, hogy elborult az ég. Csak álom-lágyan hulljanak a könnyű hópihék! Csak legyen szép fehér a táj s mindent takarjon el, ami sötét, rút, rothadó, a fehér hólepel. Hadd legyen tiszta, szűzies - pár napra, hétre bár - ez a világ, mely télidőn oly daltalan sivár. S bár belepné szívünket is (ne legyen kárhozott) fehérre az a Kegyelem, mit a Kisded hozott! Bódás János: Betlehemi csillag Vak a világ, ha "látója" is mind vak. Gyógyító égi fénnyel ragyogj szemünkbe, betlehemi csillag! A boldogsághoz széles utak hívnak, mégis eltévedünk, te vezess minket, betlehemi csillag. Milliók halnak, szenvednek és sírnak, lehet-e még vigasz? Mutasd meg, hol van, betlehemi csillag! Iszonyú torka ránk ásít a sírnak: eddig... és nincs tovább?... Mutass túl rajta, betlehemi csillag! Véres a Föld, s dúlt. Árja nő a kínnak. Egy békésebb jövőbe vond a világot, betlehemi csillag! Tegyék a fegyvert lábhoz, akik vívnak, s a mosolygó Kisdedhez indítsd el őket, betlehemi csillag! Áradj, béke: szent karácsonyi illat, s legyen a Föld az ég legszebb éke: örömfényű csillag. Bódás János: Betlehemi pásztorok Otthagyva nyájukat, mentek a pásztorok, amerre mutatták az angyali karok. De nem üres kézzel. Ajándékot vittek, tápláló jeleit az örömnek, hitnek: madárlátta cipót, juhsajtot, gondolván, így enyhítenek az árva család gondján. Tán még kis bárányt is pecsenyének, ölben: a gyenge anyának legyen teje bőven. Súlyosak, marconák voltak , s viharvertek, s nekik üde harmatcsepp volt az a Gyermek. Kérges kézzel hozzá, dehogy mertek nyúlni, fény lebegte körül, tiszta, földöntúli. Az egyik a botját szívvel kínálgatta: bunkójára egy szép kosfej volt faragva. A másik ígérte: kis bölcsőcskét ácsol, az legyen fekhelye, ne a durva jászol. Majd ősi pásztordalt dúdolt mind a három, s a kisded szemére szállott pihe-álom. Ők tettek elsőként a kisgyermek mellett tisztességet azzal, ami tőlük tellett. Aztán útra keltek örömmel betelve, boldog messiási zsoltárt énekelve, az ajkukon szárnnyá változott az ének, s vissza már úgy mentek, mintha lebegnének. Bódás János: Békesség néktek Egy gyermek született ma, Zeng boldog angyalének A betlehemi éjben: "Békesség néktek!" Hallgassanak az átkok, A lázadó "miért"-ek. Emberré lett az Isten - Békesség néktek! A szeretet szállt földre, Hogy egymást szeressétek S egymásba is az Istent. - Békesség néktek! A jóság öltött testet: Ne gyilkoljatok gépek, Se nyelv, se kés, se fegyver... - Békesség néktek! A tisztaság ragyog fel: Vad lázai a vérnek A lelket ne emésszék. - Békesség néktek! Nem húzhatnak már porba Rút testi kötelékek, Megistenülhetsz ember! - Békesség néktek! Megistenülhetsz ember, Mert Isten emberré lett. Fogadd be az örömhírt: - Békesség néktek! Egy gyermek született ma, Zeng boldog angyalének A betlehemi égen: - Békesség néktek! Bódás János: Elé megyek A hó csendben lebben, nagy lepke-pelyhekben s mindent belep… Fehér lett a sivár, élettelen határ, erdő, berek. Meddig a szem elér, minden tiszta fehér, de ott maradt (eltakarva igaz) a szenny, a sár a gaz a hó alatt. Vastagon hull reám, csupa hó a ruhám köröskörül. Ím, most hólepetten én is fehér lettem! …De csak kívül! Jön már, Kinek vére megmos hófehérre, elé megyek. Szívem trónjára ül, hogy általa belül tiszta legyek. Bódás János: Én elhiszem! Megszületett Isten Fia, világra hozta Mária, kire leszállt a magasságos, Aludt a város. Szűz szült, csillag kelt, ég kinyílt, angyalok hoztak égi hírt, legyen Istennek dicsősége, s a földön béke. Mily titok ez! Mint szép mese ! Meg se értheti senki se, akinek alszik még a lelke, legyint nevetve. De én szívemre hallgatok, nekem boldogság a titok, s halálig vallja szám, szívem: - én elhiszem ! Hiszem, mert ez üdvöm ügye. Ha az ég és a föld frigye, szűzben gyümölcsöt nem terem, - mi lesz velem ? Hiszem. Ő az, ki értem élt, értem áldozta életét s ha ellep is a bűnök mocska, vére lemossa. Hiszem., mert nincs más élet, út: mennybe, csak Ő nyithat kaput, amit itt nem, - ott mindent megértek, ha majd belépek. Hát lehet-e, hogy ne örvendjek ? hogy megszületett az a gyermek, Isten szerelme földre szállott, legyen érte örökre áldott ! Bódás János: Ki volt Ő? Hogy ki volt Ő? Ím, felelj te magad rá, új csillag támadott, alvó mezők felett égi hírt zengtek suhogó angyalok. Nyájuk mellől a boldog pásztorok mind Hozzá siettek el, három keleti bölcs érette útra kel, Heródes őrjöng. Kinek jöttét kisérték annyi égi látomások, jelek? Pedig hát Ő is sírva jött világra úgy, mint más kisgyerek. Bódás János: Megjelent Minden embernek megjelent az Isten kegyelme. S ez mindenre elég annak, ki hinni mer benne. Kegyelmet nyert? Kegyelmezhet! Áldást mond, nem átkot. Az bocsáthat meg, kinek már Isten megbocsátott. Kiért Krisztus vérét adta, nem gyűlöl, nem ont vért, elvet fegyvert, erőszakot, s másokkal jó szót ért. Minden embernek megjelent, s ha mind elfogadnánk, felvirradna a világra a rég várt szabadság. Latrok, paráznák, gyilkosok tőle tiszták lesznek: újjáteremtő hatalma van a kegyelemnek! A bűnösöknek jelent meg, nem az "igazaknak", kik a halál posványába mélyen beragadtak. Akkor tiéd, ha úgy érzed: nem vagy méltó erre... Nézd: még nékem is megjelent az Isten kegyelme! Bódás János: Megüresítem szívemet Ha feldereng az égi csillag hirdetni: itt az újszülött, napkeleti három királlyal majd én is útra készülök. Az ajándékuk drága mirha, illatos tömjén, dús arany, én meg koldusként így megyek csak szegényen, ajándéktalan. Nincs kincsem, rangom, csak a bűnök nagy garmadája lelkemen. Kiszórom mindezt, hogy szívemben minél több tiszta hely legyen. Mert jól tudom, hogy Betlehembe ily koldus, mint én, így mehet: az lesz a legszentebb ajándék, ha megüresítem szívemet. Lk 2,7 Nép a nép hátán nyüzsög Betlehemben, S hogy jött, Akit évezredek óta vártak, -mily szégyen ez- a vaksággal vert ember Nem adott helyet az Isten Fiának! Ím, legelőször barmok szeme tágul Ámulattal az égi Jövevényre, S egy vén istálló korhadt jászolábul Elégült meg milliók lelki éhe. Nem volt hely! S ma sincs! Lelkünk tele van, Száz indulat zsibongó népe lakja, s Krisztus bolyong, az Isten hontalan! .Feléd vezet ma szent Karácsony napja, S szennyes szívem szállásnak felajánlom: Fogadd el, Jézus, s légy Uram, Királyom! Bódás János: Ne vesztegelj Hozzád pásztorok és bölcsek meghódolni jöttek, s gyönyörködtek... Örvend a szív minden újszülöttnek. Kedves vagy te, ahogy anyád dajkál mosolyogva. Mintha tested harmatos, friss virágszirom volna. S milliók, kik éj s nap csak a testért robotolnak, ma lélekben jászolodhoz elzarándokolnak. De én ennél messzebb látok: látom a keresztet, melyre értem áldozatként durván felszegeztek. Látom a vért, mely a sötét bűnt tisztára mossa, s látom a nagy követ, a zárt sírról félredobva. Latlak mennybe emelkedni megdicsőült testben, s tudom: tiéd a hatalom földön és a mennyben. Ezért van jó békességem, neved ezért áldom, nekem már nem kisded vagy, de Megváltóm, Királyom! Ajánlás: Ünnepelj, de ne vesztegelj ott a jászol mellett, azt ismerd meg, kiben minden ígéret betellett! Hitet, reményt, békességet, üdvösséget úgy hoz, ha eljutsz a kisdedtől a győzelmes Krisztushoz! |