|
Dobrai Ferenc KARÁCSONY ÉS AZ EMBEREK Angyalok kísérik mennyből le a földre a világ Megváltóját: Jézus Krisztust, hogy békességet hozzon, hogy örömet hozzon, hogy eloszlassa a bűn nehéz ködét, és adja mindenkinek égi szeretetét, örök kegyelmét. S az ember kereszt-utat készített számára. Nem fogadja el Őt, a legdicsőbb Királyt. Szíve zárva van; a bűn, a rossz tartja zárva, Isten Fiának nem vár más útjára, csak a megvettetés kálváriája, átkos keresztfája. Pedig sírva keresi a békét s szent nyugalmát a megromlott és megölt emberi roncs... Azon tanácskozik, hogy faragjon békét, hogy űzze el messze lelkek ellenségét. De boldogságát mégsem találja meg, míg nem él szívében az égi jó s szeretet. A világ ünnepli Jézus földrejöttét, ünnepli, hogy alászállt Isten e sötét földre, megénekli szépen a szeret himnuszát – ó, de a lelkében kinek tüze ég? Rettenetes bűnök mardossák bensejét, Krisztus szeretete szívében nem él még. Meddig lesz még sorsod a nyomor, a bánat? Meddig tűröd a bűnt, ó, szegény világ? Mikor fogsz ajtót nyitni a Megváltó előtt? Hidd el, Ő lenne a legjobb Barát. Ha tudnál Benne hinni, megbocsátná vétked s tied lenne örökre a boldogság és élet. Angyalok kísérték mennyből le a földre a legdrágább Lényt, Isten szent Fiát, Angyalok éneke rázta meg a sötét világot: Az Úr Jézus hozott örök váltságot! Ember! Ébredj, indulj, állj, te is az angyalok sorába, Dicsérd, szolgáld, szeresd azt, aki lett Életednek örök boldogsága! |