|
Dömötör Ilona Éneklik a napkeleti bölcsek Vad gyújtogatok, hullócsillagok, Tüzes fáklyákkal ne rohanjatok ! Ma örömében reszkessen a fény Az ég tömérdek apró mécsesén. Ünnepi éjet ért meg napkelet, Új csillag áll egy kis hajlék felett. Bent istállómécs, pislán remegő Fáradt asszony és síró csecsemő. De mi itt várjuk a kelő napot, mert a csillag nem hazudhatott. Megkapja még királyi jogarát, Az a meghajszolt árva kis család. Meglátjátok még törpe emberek, mivé nő az a gyönge kisgyerek ! Mi hoztunk neki tömjént, aranyat, Nekünk örökké királyunk marad ! Üdvözhetitek álnokul, gazul. Az Ő csillaga minket igazol. Feltartja majd, mint győzelmi jelet, Ha ítél élők és holtak felett ! Dömötör Ilona: Hóesés Pillangórajként repdes, leng a hó. Lepkék beszédét van-e, aki érti, titkok nyelvén tudó? De szép a hó! Oly csillogó, puha. Ünneplő dísze ez talán a földnek? Fehér bársonyruha? Menyasszonyfátyol a mezők felett? Hajadonálmot álmodik mögötte a zsenge kikelet? Királypaláston ékes, drága prém? Hidegtől óvó, bolyhos, puha kendő a fázó Föld fején? Halkan beszélő, édes üzenet, szelíd küldött a szent, hatalmas égből szállong a föld felett. Van váltság, értünk szent vért hulla, s fehérre mossa vérszín bűneinket, - erről tanít a hó. Szentségre hívott minket Istenünk, s készít számunkra hófehér ruhákat – erről beszél velünk. Titkok szavát lelkünkbe suttogó, légy üdvözölve égi nagy Királynak követje: tiszta hó. Dömötör Ilona Karácsonyi ajándék Egy gyertyalángot, mely elolthatatlan – az élő hitnek tűzhelyénél gyújtva, egy fenyőágat, mely hervadhatatlan, égi reménység kertjéből letépve, elmúlhatatlan egy csepp édességet, örök szeretet mézéből merítve: csak ennyit adjunk egymásnak ma este, és gyönyörű lesz nálunk a karácsony. Dömötör Ilona: Karácsonyi köszöntő Áldott legyen ma minden Bölcsőre hajló asszony. Karácsonyesti csillag Gyúljon ki szemében. Legyen áldott ma minden Szeretet-lakta hajlék, Mely gyermeket fogad be Az Úr Jézus nevében. Csecsemők gügyögése Legyen ma százszor áldott. Leljen visszhangra benne A betlehemi ének. Parányi gyermeklábak Tapossák ki simára Jövendő boldog útját A béke emberének. Dömötör Ilona: Közeledik a karácsony Közeledik a karácsony.Sötétek az esték. Ködkezével szíven szorít szomorú csendesség. Sok-sok régi karácsonyfám – egész szép kis erdő - emlékezés kriptájából kísérteni feljő. Közeledik a karácsony. Hidegek az éjek. Rég eltört a fényes csengő, elhalkult az ének. Álomképül járnak vissza akik egyszer voltak: messzire ment kedves élők, megsiratott holtak. Jertek, kik még közel vagytok, jertek, kik még éltek! Társkereső, fázó kezem kinyújtom felétek. Melengető, vigasztaló, bízó imádságra fogjuk össze ujjainkat új örömre várva. Élő hittel telik így be a sivár üresség, s közeledik a karácsony. Áldottak az esték. Hívő szívben újra zendül betlehemi ének. Örömhozó angyalszárnyon megérkezik a karácsony. Fénylenek az éjek, mert van örökélet. Dömötör Ilona: Krisztus szívére vágyom Már sok adventet értem. Mosolygó, fényes advent, borongó, könnyes advent, szorongó, véres advent: ezek közt folyt az éltem. Mindig adventben élek. Egy szívért, mely vigasztal, maga mellett marasztal, magam fölé magasztal, folyvást eped a lélek. Elérkeztét esdem. Ez reszket dalomban, hangfogós fájdalomban, csöndes diadalomban, míg széthull gyönge testem. S kimerül a lélek. Jön a végső karácsony, el nem múló karácsony, tökéletes karácsony, s örökre benne élek. |