|
Gerzsenyi Sándor Bölcsek, pásztorok Mind Betlehembe menjetek, bölcsek, pásztorok! Egy drága Gyermek fekszik ott, elé álljatok. Előtte hódoló szívvel gyorsan térdre hulljatok. Ő a megígért Messiás! Hálát mondjatok. A kincsetek nem kell neki, bölcsek, pásztorok! Ő adja néktek kincseit. Szívet tárjatok. Üdvöt hozott! Ujjongjatok, szegények és gazdagok. A világ Ura földre szállt. Benne bízzatok. Az ünnepen mi is legyünk bölcsek, pásztorok! Csak őt imádjuk, ki nekünk életet adott. Isten Fia megszületett! Bűneinkben nem hagyott. A béke dicső Királya minket megváltott. Gerzsenyi Sándor: Harangok zúgnak Harangok zúgnak, szívek buzdulnak imádatodra, Jézus, Király, ki megszülettél, emberré lettél. Zengje ma minden emberi száj: Eljött a váltság, eljött, hogy lássák, hogy elfogadják szegény rabok, aki a Sátán karma közt báván vergődnek: kínzott, gyötrött, vakok. Angyali karral, nagy diadallal mondjuk: dicsőség! Megjött a várt nagy Szabadító, életre hívó, aki legyőzi majd a halált. Picinyke jászol, benne világol e nagy világra Isten szíve. Jézus, Királyunk, epedve várunk! Áraszd ki üdvöd mindenkire! Gerzsenyi Sándor: Hódolatom Ős látnokok a nagy titkot kimondták: Majd jönni fog a földre egy Király, ki szent erővel új világot formál, melynek alapja örökre megáll.... És eljött az időnek teljessége, és megjelent az égi Egyszülött - egy istállóban. Üstökös formájú csillag sziporkázott a hely fölött. Milyen csodás! A világ Megváltója síró, szegény gyermekként született. Királyi trónja jászol, hódolói: tisztaszívű, egyszerű emberek. Bárcsak tudnék úgy hinni benne én is, s ne tépné szívem kínzó kétkedés, hogy így tudnám imádni, odaadva mindent neki, bár minden is kevés. Aranyként elmémet hozom. A tömjén: szívem, s a mirha minden szent gyümölcs, mit lelked által termek. Hadd legyek jászladnál, Jézus, Pásztorszívű bölcs. Gerzsenyi Sándor: Kevés Elmúlnak az ünnepek, hétköznapok jönnek. Elszálltak az angyalok, itt hagyták a földet. Kicsiny Jézus didereg, kevés a melegség, pedig nagyon rászorul, hogy őt most szeressék. Szürke élet, sárga kín, fekete magányunk... Kicsi Jézus nőj hamar gyorsan segíts rajtunk. Rövid ez a karácsony, hosszú az esztendő! Már megint hogy harcolunk! Szívünk mily esendő! Kicsi Jézus, növekedj, légy erős Királyunk! Béke kell és szeretet... Irgalmadra várunk. Gerzsenyi Sándor: Király születik Sötét van és hideg. Bezárult minden ajtó. Ő nem kell senkinek. Az éjszakába hajló Alkony ijesztve száll. Mint gyöngy-terhét a kagyló, A fáradt szülepár Úgy hordja drága titkát. És megpihenne már... Próféták rég megírták, s az idő most betelt: Megérkezett, akit várt, S kit fennen hirdetett Az Úr választott népe... És nem ismerte meg! Most, hogy megkapta végre A várt Immánuelt, Nem zárja őt szívére. Tündöklő égi jelt Hiába rendel Isten, A nép hamar felejt. József már megtett mindent, De szállást nem talál. Csönd és hideg van kint, bent. S midőn a Szűzre száll A vajúdás szent kínja, És elgyötörve már A drága test, s nem bírja Áldott terhét tovább, Amint az rég megírva, Ím, a legmostohább Helyen: egy istállóban Királyt kap e világ! Mert Király ő valóban, Bár most szalmán hever. S a három bölcs szól: Hol van? S négy pásztor útra kel, És hozza mind a szívét, És nála üdvre lel... Királyom, jöjj és gyújts fényt Szegény szívemben is. Adj nékem igaz békét! Gerzsenyi Sándor: Kisded-köszöntő Csendül a sok pici csengő Zendül a mennyi dallam Lendül a sok puha-lengő Mennyei angyali szellem. Hangzik a béke a földnek Pásztorok gyermek-örömmel S bölcsek is nézd íme jönnek Betlehem jászla körébe. Szép, kicsi isteni gyermek Nyugszik a jó szagú szénán Illan, lágy, lila permet Csillagok fénye világol. Áldalak csöpp, csuda Bárány Üdvözítője e földnek Emberek szörnyű magányán Senki se csak te segíthetsz. Hinni tudó szívet, szentet, Bennem is csak te teremthetsz Nagyszívű, isteni Gyermek, Te vagy a Béke az Élet. |