|
Haluszka Rózsa A karácsonyi ajtó Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót hosszú estéken remegve lestem Vártam nyílását, azon a sok-sok felejthetetlen szép gyermekkori karácsonyesten. Kipirult arccal, dobogó szívvel, úgy vártam, mikor fordul a zárja, mikor tárul fel s mikor ragyog fel a titok fája. Ó, hogy csábított minden kis ága! Rég volt ... azóta évek repültek és messziről int már az öregség, s azt veszem észre, felnőtt vén gyerek - ez már nem emlék - a karácsonyi ajtót lesem még. Ó, de már többet tudok azóta, gazdagabb titkok hívnak és várnak! Ragyogóbb minden karácsonyfánál - mit szem nem láthat - országában a dicső királynak. Tudom, az ajtó egyszer kitárul, s jöhetnek gondok, vagy szenvedések, ez ad most nekem derűt, nyugalmat, hogy ott az élet az ajtó mögött... s már a küszöbön élek. |