|
Hörömpő Gergely Hörömpő Gergely: Adventi este... Elmúlt teleknek néma nagy nyugalmát hegyek mögött az óriások hordják, a patakpartnak sok jegenyefája egyenként mind csak a magányt mintázza, - sütött a Hold, ezüsttel vonta be a tájat. December lett. Felhők mögött a bánat. Hiába mondjuk azt, hogy csak a szépre emlékezünk, igazra és egészre, a múlt is csúnya, hiányos, halálos, jövőnk meg ismeretlen és talányos. Télelő fény fonta be a fákat, a jegenyék közt vágyakozás vágtat. Vágyakozás és várakozás fénye szívünkre száll, mint holdfény az égre. Advent van újra, túlvilági hévvel tüzel lelkünk. Óh Jézusunk, ne késs el, jöjj el hozzánk, süssön ránk szent napod, minden legyen, ahogy Te akarod. Advent van újra, várunk Tégedet, tekintsd meg gyötrött, bűnös népedet. |