|
Imre Albert Imre Albert: Karácsonyi gyermekvers Fényes arcú angyalok, Én ma rátok gondolok. Jézusnak azt üzenem, Hogy Őt nagyon szeretem. Betlehemi pásztorok, Áll a csillag, várjatok! Itt a szívem, vigyétek, Jézus elé tegyétek! Benne kincsem küldöm én... Nem arany és nem tömjén. Testem ékes temploma, Legyen az Ő otthona! Csendben száll az éji köd... Nem villámlik, nem dörög. Béke szállt a földre le, Ez szívemnek öröme. Imre Albert: Karácsonyi gyermekvers II. Ó, mily áldott ez az éj! Isten fiáról beszél. Ki most értünk alászállt, Oszlat kételyt és homályt. Halljátok ez emberek? Isten szeret titeket: Szeressétek ti is Őt! Hitet nyertek, s új erőt. Gyermekek, gyermekek! Figyeljetek! Jöjjetek! Szemünk égre nyissuk fel! "Isten szeret" - zengjük el! Legyünk mi is angyalok! De ha nem, hát pásztorok! Legyünk közel Jézushoz, Mert Ő nekünk üdvöt hoz! Imre Albert: Karácsony éjjelén Csend feszült a sötét éjszakára, Földre szállt az egek nagy Királya. Csillag fénye ragyog át a légen, Fiút ringat Mária ölében. Csendet tört a Kisgyermek sírása. Mentve lesz az ember nemsokára. Csendben törli majd el minden vétkünk. Megszerzi Ő vérén üdvösségünk. Csendre vágyik most már minden ember, Folyt már vér is annyi, mint a tenger. Csodát művel Isten, Fia által: Folyton békül az egész világgal. Csend legyen hát itt is, minden szívben! Felövezve várjuk őt nagy hitben! Csendüljön fel énekünk is lágyan! Fel, fel testvér! Dicsérd Őt imában! |