|
Frissítés 2005. december: Engedd, vezessen csillagod! Jön az Isten Karácsony (dicső ragyogásod) Karácsonyi ének Nem kérdeztek meg Számít-e nekem? |
Számomra ismeretlen szerzőtől Alszol? Ember! (Új Advent) A lszol? Ember! Ébredj gyorsan, D e na csak ébredj, kelj föl nyomban! V agy nem tudod tán mi történik? E ljő újra a Megváltó. N e légy hát rest, mert az időt nem tudhatod, T alán már holnap megláthatod. Angyalvárás Én a karácsonyról még nem sokat tudok Csak annyit, hogy jönnek az égi angyalok, Akik örülnek, hogy Jézus megszületett: Éneklik a békét és a szeretetet. Ajkunkon is zeng a Jézus-váró ének: Szívünkbe fogadjuk az égi vendéget. Az égen ment a csillag Az égen ment a csillag s megállt a ház fölött. Kísérte, mint a hű eb gazdáját, az örök törvényt betöltve: minden általa lett s neki szolgál... Az ég a földet magához öleli, a fényes éjszakában angyalkar énekel: Dicsőség fenn az égben és béke, béke lenn... Az én karácsonyfám Szeretet a törzse. Hitből van az ága. A levele remény, A dísze a hála. De a csúcsán csillag Helyett egy kereszt áll. Erre fut fel - útként - Sok ezüst- s aranyszál. Erre ontja fényét örömgyertyák lángja, És mintha szívem is E kereszthez vágyna... Most egy szó hallatszik A keresztről éppen: Kegyelem! - s angyalok Kara zeng az éjben. Ádventi harangszó Szól a szó, s szép messze hangzó ez az ádventi harangszó; Síkon át, völgy felett, hegyen át hangzik, cseng-bong szüntelen csak meghallója is legyen! Valaki elindult érted, de hogy legyen csillag-fényed, indulj te is menj eléje s befogad Ő kegyelmébe. Szól a szó, szép messze hangzó ez az ádventi harangszó. Síkon át, völgy felett, hegyen át, azért hangzik szüntelen, hogy sok meghallója legyen! Ádventi lélekkel Örök karácson vágyva vonz most, ádventi lélekkel megyek, szívemben elsüllyedt harangok: felejtett igék zengenek Valakiről, ki újra eljön, ahogy réges-rég megjelent. Dicsőség fenn a magasságos mennyben Istennek, aki szent. Belülről zeng az angyalének, a csillag is itt benn ragyog. Előderengnek régi fények és elveszített angyalok. "Megtartó született ma néktek!" A földön békesség legyen! - A test fölött lebeg a Lélek, a bűn fölött a kegyelem... Béke születése A pusztaságban méla csend volt, csak játszi szellő mesélt halkan. Nyájak legeltek szerte-széjjel s pásztortűz gyúlt az alkonyatban. Az ég halvány volt és kietlen, vak homály födte szelíd kékjét. S a pásztorok a pusztában szomjúhozták az égi Békét. S mi egyszer felhő, ködön által harsány ének zeng, csillag lobban. Éled a földhát, hal a kétség a békeváró pásztorokban. Angyal-szó zeng és mind mind hallják „Hirdetek néktek nagy örömet” ... S zokogva sírtak a pásztorok mikor a Béke megszületett... Csak a bölcsek. Csak a bölcsek ismerik Őt meg, azok mennek hozzá ma is: s azok maradtak meg hívőknek oly sokszor kigúnyolva is, kik többet tudnak a tudósnál, s leborulnak előtte mélyen, épp úgy, mint szegényes jászlánál kelet bölcsei tették régen. Ma is mindig csak a bölcsek: a gyermekként még hinni merők hozzá ma is csak ezek jönnek, a gyermeki szívvel szeretők. Mások csak ünnepelgetnek, de talán azt sem tudják miért... És nem mennek el Betlehembe, egy lépést se tesznek Jézusért!.. Csillaggal írott üzenet Figyelj a lelked égboltozatára, feltűnik e rajt végre valahára az a csillaggal írott üzenet: testvér született! S ha látod az az írást és megérted, vidd el magányod hozzá és sötéted, s ha megtaláltad azt a gyermeket, lábához le tedd! Vegyél helyette fényt, mely átvilágít és békességet, mit lelked áhít, s hordozd magaddal e világon át, mint - mosolyát. Csillaghímes Csillaghímes az éjszaka, Ráterült a földre, A magasból néz ránk a hold Szépen tündökölve. Ezüst fényben úszik minden, Háztető meg kunyhó, Titokzatos éjszaka ez, Csendje oly nyugtató. Halkan, lágyan ének hallszik, Boldog az, ki még nem alszik, S hallja kórus szép zengését, Az angyalének üzenetét. Nekünk hozzák, magas égből, A mennyei dicsőségből. Isten szavát, ígéretét, Értünk földre szállott Igét! Jézus Krisztust, ki testté lett! Ki üdvösségünkért érkezett. Hittel, örömmel fogadjuk, Szívünk előtte megnyitjuk! ENGEDD, VEZESSEN CSILLAGOD! Karácsony csendes éjszakája, szívemben lágy fuvalnak árja, suttognak égi dallamot: Engedd, vezessen csillagod! Szaggasd a megszokottság láncát, hagyd a völgyek sötétlő útját, hívnak a messzi távlatok: Engedd, vezessen Csillagod! Elhagyva nyájat, királyságot, Szív! – mindened csak Néki áldozd. Mit vesztel, „Benne” megkapod! Engedd, vezessen Csillagod! Ígéret áldott éjszakája: embermilliók üdv-forrása. Szentség útjára térni most: engedd vezessen Csillagod! Valóság drága éjszakája, gyümölcsben már ígéret fája. Örömről szólnak, angyalok: Engedd, vezessen Csillagod! Békesség lengi át a földet, fuvallva szárít minden könnyet. A föld ma „Szent Fiút” kapott, Engedd, vezessen Csillagod! Szentség győzelmes éjszakája minden hiányt betöltő árja mit „Menny” embernek adhatott: Vezessen Hozzá Csillagod! Feledve ott a fájó várás, Szemekben örök megbocsátás. Imádják: bölcsek, pásztorok, Hűségben égő csillagok! Békehirnök, 1971.dec KARÁCSONYI ÉNEK De szép is volna, Istenem! ... Ha a vén világ újjászületne, s a tisztult ember csupán szeretne. Ha gyűlöletmag ki nem csirázna… Ember és Sátán sosem vitázna... Ha könnyet törlő égi szeretet kapcsolna össze minden lelkeket, Ha azért küzdne minden szív, elme, hogy igazságnak legyen győzelme, Ha a jóságnak szent diadalma lenne az ember földi hatalma. Ha szívek zárja nem lenne zárva S nem lenne senki golgotás árva Ha minden sebre jutna Gilead- balzsam, amit ma emberkéz nem ad. Ha nem lennének töviskoronák, mártírhomlokok, szemek, szomorúk, Ha minden szemben az Ég ragyogna, s Jézus lelkének tüze lobogna … Ha Betlehemnek szent jászolától újjászületnének holnapra – mától, Ha a Messiás vonzócsillaga ily csodát tenne egyszer valaha, Ha így születnék egyszer a Mester, örök, mementós, intő szeretettel, S ha megtérnének minden emberek. Bábel – építők hogy ne legyenek. Ha a megváltó kicsordult vére Az új embernek lenne, a bére S ha nyílnék nyomán csak jóság, virág: De szép is volna akkor a világ! Ember! Ki sorsod gyakran átkozod, az volna ám a nagy Karácsonyod! Diadal volna, csodás győzelem, új ember győzne régi emberen. Ki nem aludnék Betlehem fénye S a Mester élne, örökké élne! Karácsony! Ily álmot láttatsz énvelem! De szép is volna, Istenem ! E földön békesség Béke...ki ne kívánná, ki ne kérné?! Hisz a jövő a béke emberé. Békesség... Isten áldott magvetéssel, mely még nagyobb, még szentebb, mint a béke. Eljött a szent karácsony Eljött a szent karácsony, hálám az égre szálljon! Atyám, dicsérlek, áldlak, Szerelmedért, kegyelmedért imádlak! Sok csillag jár az égen, De egy sem ég oly szépen, Mint Betlehem csillaga, Mely a békét boldogságot mutatja. Ha rám borul a bánat, Könny ellepi orcámat: A lelkem felderíted, s reménységgel behinted. Hogyha utam homályos, Tövises, akadályos: Én Uram, Téged hívlak, Eligazít megvigasztal a csillag. Fülembe cseng Fülembe’ cseng, lelkem mélyén, Muzsikál egy ének, Kisharangok, hangotokban Angyalok zenélnek! A legszebb dalt éneklik Altatóként mostan, Isten Egyszülöttje Fekszik a jászolban. Csodálatos dallam, feledni nem lehet, Melynek szent varázsa Meglepte szívemet. Szelíd simogatón Hallatszik mint régen, Ringatta a kisded Jézus t Jászolbölcsőjében. Úgy érzem, hogy most is Nekem énekelnek! Gyermekkori szép emlékek Vissza-visszatérnek. Nincs nagyobb boldogság, Mint újból gyermek lenni! Karácsony csodáját Hittel elfogadni. Isten ajándéka Színes gyertyát gyújtogatunk, Ajándékot osztogatunk, Jézust várjuk karácsonyban, Külső dísz és fénypompában. Szívünket átjárja ez estének csodája. Megszületett Jézus Betlehem jászolába. Isten ajándéka, minden pompa nélkül, Érkezett mihozzánk, igazi szegényül. Takarója nem volt, bölcső nem ringatta, Benne mégis Isten a legnagyobbat adta. Önmagát, érettünk lépett e világba, Megszületett Jézus, Betlehem jászolába. Jézusnál nincs szebb Áldunk Jézus, mert hozzánk Isten szeretetét hoztad, és az embereket mindig szépre, jóra tanítottad. Édes Jézus, hallgatunk Rád: Jobb, igazabb nincsen Nálad. Ilyen boldog, szép életet senki máshol nem találhat. JÖN AZ ISTEN Lehetetlen. Nem bírná el a föld. Perzselne a lángja: beleolvadna az, aki imádja, magába szívná örök boldogságra, de fölégne benne minden ami nem tiszta. Jött, és elbírta a föld , mert leegyszerűsítette magát. Szikrázó fénye belefért egy embertest-parányba. Azóta folyton jön Karácsony éjeken, ahányszor milliók szomjas készültséggel várják. Bolygónkat körülöleli szárnyas halk susogása a magasságból. Mindent hatalmas erők kiáradása simogat. A lankadt kéz és tántorgó térd kiegyenesül, a remegő szív erőre kap, a néma nyelve ujjong és beszél, A pusztaságban víz fakad, és szeretet patakok csörgedeznek a modern kietlenben. Jön az Isten ! KARÁCSONY Karácsony, sok század nem törte meg fényed, dicső ragyogásod és kedves szépséged; Szentséges emléked sohasem veszhet el: Nagy ünnep vagy ma is! – s örökre az leszel ! Mert a Krisztus él örökké! Ma is áld és üdvözít! Én lelkem, ne zokogj többé: mennybe emel föl a hit!” Békehirnök, 1971,dec Karácsony Szent karácsony fényessége Óh, ragyogj be minket! Szent karácsony békessége, töltsd be szíveinket! Mint ha sűrű, sötét éjben egy sugárka sem süt, úgy vagyunk e földön éppen, fényed úgy keressük. Csüggedt lélek, zaklatott szív békét hol találhat? Drága Jézus, csillagod hív: megtalálja nálad. Szent karácsony békessége, szállást vettél nálunk, szent karácsony fényessége, teljes szívvel áldunk! Karácsony Karácsony van, szent karácsony angyal száll a föld felett, ihlett szívvel, buzgó ajkkal mondjunk hála éneket, mert ma született bizonnyal aki vérrel fájdalommal feloldozza bűneinket s megvált minket. Csillag száll a sötét égen s megáll egy jászol felett, látják a három királyok, kiket ural napkelet. S megindulnak s mennek önként, víve gyöngyöt, mirhát, tömjént, ki jászolban született meg, a kisdednek... Oh magasztos szent legenda, hintsd reánk varázsodat, az a csillag mireánk is ragyogjon egy sugarat! Éjszaka van körülöttünk megbotlottunk, megtévedtünk, úgy áhítunk esdve - várva egy sugárra. Tévelygésnek lett hazája ez a föld, sivár vadon világosság át nem járja, sötétje nem nyugalom. Ha még egyszer kigyúlhatna s vezetne a kis csillagja, az talán még célt jelölne: hova, merre? Karácsony van, szent karácsony angyal száll a föld felett, ihlett szívvel, buzgó ajkkal mondjunk hála éneket, mert ma született bizonnyal aki vérrel fájdalommal feloldozza bűneinket s megvált minket. Karácsonyest Oly szép ma minden, minden itt a földön. Ma templom lett a ház, kaszárnya, börtön. Felöltözött ma minden hófehérbe S az emberek ma szépen összeférve Karácsonyestnek tiszta asztalánál Sebet kötöznek szenvedőkön, árván. Kitárulnak ma szívek, ablakok S a földre szálló gazdag angyalok Megsimogatják mind a lelkeket: “Békesség nektek, küzdő emberek!” Karácsonyeste Karácsonyeste. Hangulatok szállnak... fehér hópelyhek... fehér angyalszárnyak... Szelíd meleggel van szívünk tele. Aztán - megyünk tovább, sötét lesz újra, csillag nem ég, utunk hóval befújja bús életünk dermesztő szele. Karácsonyeste... Ó, csak gyermekemlék! Szívünk kérdezve ver: Emlékezel még? És éled, újul sok csodás mese. Aztán megyünk tovább. Reánk tipornak szürkén a gondok, hogy mit hoz a holnap, és nem kísér emléke se. Karácsonyeste! Csoda! Vég és kezdet. Világosság és élet született meg, hol halál volt csak, naptalan sötét. Élet, aki életét letette, s szent szeretettel fel magára vette a megváltásnak emberköntösét. Karácsonyeste! Csoda! Új teremtés! A kegyelem, az élet megjelent és kincseivel, lelkem feléd siet. Egyedül árván tovább mért haladnál? Van megtartód, akit ha megragadtál, kegyelem, élet, minden a tied. Karácsony fénye Elhangzott már az angyalnak szava: dicsőség fönn és béke idelenn: mintha éreznénk, hogy szállt le közénk a kis Jézus, hogy boldoggá tegyen. A földi gondot nem érzi senki, áldás és béke veszen itt körül: megszületett az igazság, eszme, ma minden ember boldog és örül. Az életharcban kifáradva tehozzád megyünk Jézusom - születésednek szent estéjén hogy megenyhítesz, jól tudom. Nehéz terhünket elfeledve, csak egyet kérünk Istenünk ha terhet, csapást adsz reánk - békét, türelmet adj nekünk... Karácsonyi ajándék Semmit sem várok én, hisz megvan mindenem már, s ha tán nem lenne is, tudom, még ennyi sem jár, hiszen méltóbbak is beérik kevesebbel. Örök szépségekért taníts hát lelkesednem, s a nem múló öröm, a legdrágább ajándék: Jézus legyen velem mindig, bármerre járnék... Karácsonyi ének Szép karácsony éjjel Túl idők ködén, Ring a drága Gyermek Mária ölén. Szalmás jászolágya Szúrós és szegény, Félve égő mécsnél Sápadt gyenge fény. Ó, Te drága Jézus, Szívem várva vár, Jó helyed lesz nálam, Jöjj sietve már! Szalmaágy helyébe Trónod lesz e szív, S kis hitemnek lángja Mindhalálig hív. Karácsonyi ének (2) Régi - régi szép igékben, Prófétának hangja szól: Bűnös népnek ég kegyelme Újból áldón lehajol. Éden óta átok súlya Sok gyötrelmet és kínt ad. Fájt a bűnünk, sírt a lelkünk, kínzott belső, néma vád. Bűneinknek nehéz súlya áthatotta ég Urát, és egy csendes éjszakában Megnyitotta ajtaját. Fényes égből álom szárnyán Jézus Krisztus földre szállt. Általa az ősi átok Újból kegyelemre vált. Karácsonyi kérdés Mikor Jézus megszületett Messzi Betlehemben, Nem jutott a fogadóban Néki egy csöpp hely sem. Hol keressék? Hol is van? Ott lelték a jászolban Jézus ma is körbejár Szerte a világban, Zörget szívek ajtaján Hideg éjszakában. Most épp hozzád érkezett! Ugye te beengeded? Karácsonyi kívánság Úgy szerettem volna én is pásztor lenni, megszületett drága Jézust karjaimba venni! Magamhoz ölelni simogató kézzel, babusgatni, elringatni szívem melegével. Elmúlt sok karácsony, de Te megmaradtál. Kis gyermekből Megváltónak felmagasztosultál. Most Te végy karodba! Légy Uram, Királyom! Karácsonynak áldott éjén ez a kívánságom. Karácsonykor Százezrek ajka rebeg egy imát ma, százezrek szíve együtt ünnepel a szent áhítat emelő varázsa a kebleket egyformán tölti el. A harang zúg, hirdetve a világnak: a kis Jézuska ma megszületett! - Az emberek mind ünneplőben járnak s feledik most a nehéz perceket. Gagyogva mondja el rövid imáját a karácsonyfánál a kisfiú, szívrepesve mind e napot várták, mikor majd a sok szép gyertya kigyúl - s lesz szép karácsony tenger ajándékkal ami csak a jó gyermekeknek való: magas fenyőszál, sok aranydióval, bégető bárány, kalács, hintaló. S míg kicsi szíve repes az örömtől boldogan állja körül a család, kinek-kinek szemében néma könny ül, s képzeletük a múltba szárnyal át... Szerényebben jár a Jézus máshol: kicsiny fenyőág, rajt csak pár darab s az ajándéknál bizton több a könny, melyek hívatlan aláhullanak. Színes gyertya sem ég itt kérkedőn, egy kis bábuval boldog a gyerek, s a családfő gondolkodik merően, honnan vegyen másnapra kenyeret? Másutt most tanítja első imára az özvegy árván maradt, gyermekét, hogy boldog legyen a jó apa álma, arra kérik a végzet istenét. De bármit érez is a szív mélyében, e napon minden arc vidám és nevet, barátnak barát keze a kezében s kíván egymásnak boldog ünnepet... A kézszorítás és a váltott mosolyban vajon hány van önzetlen és igaz? Hányan takarják, mit ekkor gondolnak, s amit nem mernek szembe mondani? - Ha lesz- idő vagy megfogjuk-e érni? - mikor minden szív nyitott könyv leszen s az ajk nem retteg igazat beszélni, nem lesz titkolt a jogos érzelem: ha nem csal meg a mosoly a kézszorítás s örömben, búban együtt osztozunk: csak e napon teljesül be az írás, ekkor leszen csak szép karácsonyunk! Karácsonyra Karácsonyt várom én is, bár kicsiny vagyok. Szeretlek Jézus mégis, Úgy, mint a nagyok. A csillag felettem ég, jászladból ragyog. Sok mindent nem értek még, mert kicsiny vagyok. Felnőttektől tudom, hogy nagyon szeretsz, Engem is hívogat a jászol és a kereszt. Hadd legyek gyermeked! Karácsony táján Karácsony táján, magukba szállva, Álljunk a fényes csillag áldott sugarába. Hadd világítson szívünkbe és mutasson utat, Hol láthatjuk meg az érettünk született Jézust, az Urat. Karácsony után Hétköznapok jönnek megint, daróc ruhában, szürke sorban, közömbösen, csüggesztve, zordan... Nagy fáradtságok árnya int. Ünnep, aranyszárnyú madár, fogytán a hangulat szívemben, de hagyd e fényt örökre meg nekem s a csillagot, mely néha már velem maradt, s tűnik megint, mint üstökös az esti égen, pedig enyém a fénye régen, s nagy éjszakákon visszaint. Karácsony ünnepén Karácsony ünnepén az érzelem magas, röpül a gondolat, mint a királyi sas. Lejárt évszázadok határain átröpül ragyogva megpihen a szent bölcső körül. Dicsőség Istennek ki elküldé fiát, a földet béke és jó kedv ölelje át. Üdvözlégy Betlehem, hol a szent gyermeken a szűz anyai gond örömmel elpihen. Keresztyén ajakon zengjen a háladal, buzduljon ég felé keblünk fohászaival, mert földre szállt az Úr népét megáldani, a megbánt bűnöket meg is bocsátani. Kit kerestek? Kit kerestek, ti királyok? A nagy király a földre szállott. Nincs trónusa, nincs lakása, egy istálló a szállása. De hatalma dicsősége kiterjed az egész földre. Rajta van az ég kenete, hatalma szeretete. Kit kerestek vándor bölcsek? Nézzétek meg őt, a bölcset: Nem kiabál, nem kérkedik, szócsatától őrizkedik. De igéje világosság, minden tette irgalmasság. Tud szeretni, vigasztalni, értünk élni, értünk halni. Kit kerestek jámbor lelkek? Megváltótok megszületett. Nincs alakja, ékessége keresztje a dicsősége. De pásztora minden népnek, orvosa a szenvedőknek, Ő az Isten hű sáfára, Ő vigyáz az Úr házára. Maradjak gyermeked! Oly hálás vagyok Neked, Uram - szavakkal ki nem fejezhetem... Oly hatalmas vagy és oly igaz, hogy bódultan imád szívem... Nélküled életem semmi más, mint céltalan elfutó idő; de Véled és Benned szárnyra kel értelem, cél, erő...! Kegyelmed lángolón sugárzik s én boldogan hiszek neked. Azt kérem tőled szüntelen: maradjak gyermeked! Megüresítem magam Ha földereng az égi csillag, hirdetni: itt az újszülött, a napkeleti királyokkal majd én is útrakészülök. Az ajándékuk drága mirha, illatos tömjén, dús arany, és én a koldus, így megyek csak - szegényen, ajándéktalan. Nincs kincsem, rangom, csak a bűnök nagy garmadája lelkemen. Kiszórom mindezt, hogy szívemben minél több tiszta hely legyen. Mert így tudom, hogy Betlehembe nem megyek ajándéktalan: az lesz a legszebb ajándék, hogy megüresítem magam. Megyek Betlehem felé Megyek Betlehem felé, az én Krisztusom elé, lakóhelye messze van, mégis megyek boldogan bárhol lakik, elérem, csillag az én vezérem. Megyek Betlehem felé, az én Krisztusom elé. az ő házán nincs fedél, átsüvít rajta a szél; ám a szél sem bántja őt, csak ringatja a bölcsőt. Megyek Betlehem felé, az én Krisztusom elé; sok a bűnöm, bánatom, átok van a hátamon, de tudom, ha meglelem, megújul az életem. Megyek Betlehem felé, az én Krisztusom elé; hogyha házába fogad, és ott szolgálatot ad, tanítványa maradok, hálát neki így adok. Mentsd meg a karácsonyt Ó, Jézusom, mentsd meg a karácsonyt. Nekünk már nincs hozzá erőnk. Mi vásárolunk és rohanunk, Kis csomagokat készítünk, Karácsonyfát díszítünk, És énekeljük: "Csendes éj". De a titok, Isten Fiának titka, Hogy emberré lett értünk, Gyakran csak szirupos érzelgés, Dekoráció. Jézusom, a mi bűnünk is, Hogy ezt az ünnepet Elborítják a reklámhegyek. Kinek jár karácsonyi üdvözlet És kötelező ajándék, Mindenki tudja, De meg akarunk szabadulni végre A vásárlási és ajándékozási görcstől. Szent ünnepet akarunk ülni, Amelyen az a mérték: Ki mennyit ad- Nem a pénztárcájából, hanem a szívéből Csak így lesznek az ajándékok Jeleivé a szeretetnek Mint megannyi tükre a Te Szeretetednek. Óh, Jézusom, mentsd meg a karácsonyt, Ments meg minket. Ezért vállaltál embersorsot Minden ádvent Minden ádvent kegyelem: vétkem jóvá tehetem. Minden ádvent vigalom: Isten úr a viharon. Minden ádvent érkezés: átölel egy drága kéz. Minden ádvent alkalom: győzhetsz saját magadon. Minden ádvent ítélet: így kellene - így élek. Minden ádvent remegés: Isten felé epedés. Minden ádvent ima is: Uram, fogadj be ma is. Minden ádvent szeretet: Betlehembe vezet. Köszönd meg hát a csodát: a világ karácsonyát! Mit jelent ma? Mit jelent karácsony ma még nekünk? Hiszen ma már csak jámbor hagyomány tartalom nélkül! A fénykoszorút és a gyertyalángot évről-évre megszoktuk: Karácsony legyen! De igazán, ne úgy, mint eddig! A gyertyafény és az ajándék mellett ne felejtsük el karácsony értelmét! Harangzúgás, ének hangja ne legyen csak hangulat, amely elszáll, mint a gyertya füstje! Uram! e világban minden olyan hangos, ezért nehéz igazán ünnepelni! Adj csendet! Igazi ünnepet! Örömet, amely megmarad akkor is, ha a gyertyák fénye ellobban. Örömet, mely elűzi a félelmet, amely elkísér örömben és bánatban; győzelmet önmagam felett, hogy odataláljak a felebaráthoz. Köszönöm, Uram, hogy van ilyen öröm és van ilyen győzelem, és van ilyen ünnep, mert te jöttél és mert itt vagy - közel, velünk, mindennap, karácsonykor is. Nem kérdeztek meg Nem kérdeztek meg, amikor fogantattam, Szüleimet Sem kérdezték meg az Ő fogantatásukkor. Senkit Sem kérdeztek meg, Kivéve azt az Egyet, És Ő igent mondott. Nem kérdeztek meg születésemkor, Aki engem szült, sem választhatott az Ő születésekor, Senkit Sem kérdeztek meg, Kivéve azt az Egyet. És Ő igent mondott. Örvendjetek! Megszületett, megszületett! Hívő szívek örvendjetek! Égi Atyánk ígérete, Megváltó nagy szeretete, Angyalsereg féltett titka, Az öröm, mely szent ész ritka, Szent látnokok biztatása, Szívünk titkos óhajtása - Minden, minden teljesedett, A Megváltó megszületett. Megszületett, megszületett! Hívő szívek örvendjetek! Jóslat szerint Betlehemben Egy parányi kis gyermekben Földre szállt az Isten Fia. Ó glória, ó glória! Nincs alakja, ékessége, Olyan az Ő embersége, Mint a miénk, félelmetes, Testvérségünk tökéletes Megszületett, megszületett! Hívő szívek örvendjetek! Bár Őbenne testté váltan Isten jár-kel e világban, Semmi tőle el nem választ. Kérdezőnek Ő ad választ, Hódolónak Ő ad hitet, Bűnbánónak üdvösséget. Immánuel! Immánuel! Jézus Krisztus, jövel, jövel! Megszületett, megszületett! Hívő szívek örvendjetek! Így a miénk, ahogy látjuk, Ahogy arcát megcsodáljuk, Ahogy hangját halljuk, értjük, Orvosságát, ahogy kérjük. Így a miénk, test szerint is, Így a miénk, hit szerint is, Ahogy vele együtt járunk, Ahogy vele eggyé válunk. Megszületett, megszületett! Hívő szívek örvendjetek! Ha erőtök, cserben hagyott, Ha karotok lehanyatlott, Ha hitetek erőtlen, Ha szívetek gondot terem, Ha sorsotok csupa átok - Több szenvedés nem vár rátok. Jézus Krisztus megszületett! Ő lett a ti életetek! Pásztorokkal vagyok útban Pásztorokkal vagyok útban Jézusom, hogy látni tudjam, Őt, az Isten-gyermeket, Aki értem született. Angyalokkal énekeljek, Dicsőséget Istennek. Ki békét ad mennyeit, Azoknak, kik szeretik. A bölcsekkel néki szánom Mind, mi drága e világon. Néki szánom életem, Nyereség az énnekem. Máriával csendesedve, Forgatom most szívembe, Titkok titkát e hitben, Testet öltött az Isten. SZÁMÍT-E NEKEM? Azt gondoljátok, hogy számít az nékem, hogy üstökös volt-e a betlehemi égen? Elég ha tudom, hogy karácsony éjjel szerető szíved osztod széjjel betlehemi Jézus! Nem számít nékem, hogy ki volt az ősöd, a testvéred, rokonod, száz ismerősöd. Elég ha tudom, hogy világra jöttél, születtél, voltál, s hogy érettem lettél betlehemi Jézus! A lelkem utánad epedve égett… Nem számít nékem, hogy gyűlölnek Téged! Tékozló voltam, s míg én hazatértem Te szerető tűzben, elégtél értem betlehemi Jézus! Számít-e nékem, ha nevetnek engem, hogy elédbe tárom a szívem, lelkem? Elég, ha tudom, hogy szívem ha szenved, gyógyító balzsamot találok benned, betlehemi Jézus! Vesztek-e azzal, dolgozva híven tán holnapra megáll dobogó szívem? Most még a testben rabságban járok, de egykor szabadon Tehozzád szállok én Uram, Jézus! Te fogadj Nincsen nekünk semmi kincsünk, Amit bölcsőd elé vigyünk, szegényebbek vagyunk a pásztorembernél, Te fogadj, gazdagíts jászolbölcsődnél. Amit mennyből hoztál, Az Atya szeretetét, Óh, ezzel ajándékozd meg Mindnyájunk életét! |