Bimbam
 
Bim-bam ma reggel
Harangok kondulnak.
Nézd, mennyi ember!
Tiszta ruhában,
Ünnepi sálban
Templomba indulnak.
 
Bim-bam ma reggel
Közömbös kedvvel
Padokba leülnek.
Ünnepi Ige
Nem száll a szívbe
Gondokba merülnek.
 
Bim-bam ma reggel
Harangok kondulnak.
De kevés ember
Megtépett szívvel
Bűnbánón, hittel
Jézushoz indulnak.
 
Bim-bam ma reggel
Sóvárgó kedvvel
Jászlához sietnek.
Angyali ének
száll fel az égnek:
Örök üdvöt nyernek.

Égi hívogatás
 
Ki az, aki ma szomorú?
- Angyalok ezre énekel -
Félre, te gond, félre te bú,
Örüljetek, örüljetek!
 
Ki retteg ma, kicsoda fél?
- Angyalok ezre énekel -
Bátorodjék mind, aki fél,
Ne féljetek, ne féljetek!
 
Ki vádol ma bűnre, ki sír?
- Angyalok ezre énekel -
Megváltónk van, biztat a hír,
Reméljetek, reméljetek!

Iványi Tiborné:
Ha...

Hogyha angyal lennék,
Szépen énekelnék,
Ha kis pásztor volnék,
Eléje borulnék.
 
De csak gyermek vagyok,
Neki mit adhatok?
Te adsz nekem, tudom,
Új szívet, Jézusom!

Isten a megoldás
 
Mikor leghidegebb, legzordabb az idő,
Fagyos szelek járnak, alszik a rózsatő
Akkor adta Isten a legszebb ünnepet:
Száraz téli ágon tavaszi rügyszemet.
 
Mikor kicsi utat jár a Nap az égen,
Hosszabb lesz az éjjel, nincs fény a sötétben,
A bűnös embernek mentőkezet nyújtott:
Betlehemben Isten szép csillagot gyújtott.
 
Mikor fecske, gólya fészkét odahagyja,
Csak a varjú károg, múlt nyarát siratja,
Isten szeretete bélelt meleg fészket:
Hontalan árvának édes menedéket.
 
Egyedül maradtál? Vagy hited kiszáradt?
A világ kiűzte szívedből a vágyat?
Immánuel! Velünk Isten nagy kegyelme:
Gyere, kézen fogva menjünk Betlehembe!

Iványi Tiborné:
Jézus szállása
 
Betlehemet egyszer
Két gondterhelt ember
Végigkopogtatta.
bebocsátást kértek
Csak szállóvendégnek
A kicsi házakba.
 
Betlehemben nem volt
Egyetlenegy ajtó,
Ami megnyílt volna.
Az Isten fiának
Nem jutott hely máshol,
Csak egy istállóba.
 
Jézus, a hű barát
A szívek ajtaját
Végigkopogtatja.
Örök szállást kérne,
A mennyig kísérne,
Barátod maradna!
 
Van-e itt, van-e itt
Egyetlenegy bűnös,
Aki bebocsátja?
Annak a szívébe
Tér az égi béke,
Üdvösség királya.
Iványi Tiborné:
József
 
Int az Úr, és József indul,
-Elcsitítva már a vád -
Intenének hű kezéből
Elfogadja Máriát.
 
Int a császár, József indul
- Völgybe száll és hegyre hág -
Száz ember közt Máriával
Felíratni önmagát.
 
Kincse nincsen, gondja van csak
- Betlehemben nincs barát -.
Szalmapárna, jászol várja
Feleségét, magzatát.
 
Száll az álom, József serken.
Útra kel, ha szól az Úr,
Messzi honba, Egyiptomba,
Míg a bosszú elvonul.
 
Boldog szív, ki hajt a szóra,
Akit égi hang vezet!
Ó, de jó, hogy vannak ma is
Engedelmes Józsefek!

Napkeleti bölcsek
 
Egyszer régen napkeleten
Három ember felkelt,
csillagokkal társalogtak,
Nem várták a reggelt.
 
Zsákjaikba kincset raktak,
Elindultak szépen,
Mennyei jel, fényes csillag
Ment velük az égen.
 
Betlehemben megtalálták
Azt, akire vártak:
gyermek Jézust, Megváltóját
Az egész világnak.
 
Kincseiket mind kirakták:
Aranyat és tömjént,
Nem vette el tőlük senki,
Odaadták önként.
 
Bizony ma is azok bölcsek,
Akik Hozzá mennek.
Jöhet gazdag, jöhet szegény,
Öreg, felnőtt, gyermek.
 
Drága kincsként hozd a szíved,
Nála lesz csak tiszta,
Add át, mi bűn van benne,
S ne vedd soha vissza.
 

Iványi Tiborné:
Mikor kicsi voltam
 
Kiskoromban karácsonyra
Egyszer olyat kértem,
Ami soha nem törik el,
Megmarad egészben,
 
A nagymama minden boltban
Jól utánanézett,
S kemény, erős, vastag fából
Vett nekem egy széket.
 
Nincs meg már csak az emléke,
eltört, mint a többi,
Bizony látom, nem marad meg
Semmi, ami földi.
 
Törhetetlen ajándékot
Most Jézustól kérek:
Tiszta szívet, élő hitet,
Égi békességet.
 
Egy kis ládában félrerakva
Sok eldobott játék hever:
Sánta mackó, törött lovacska,
Fületlen, rozsdás kisveder.
 
Senki sem őriz ócskaságot:
szakadt ruhát, rozsdás csavart…
Kidobjuk a hervadt virágot,
Anyu is új rántást kavart,
 
Mikor a másik odaégett…
Ej, még én is meggondolom,
S mindent, mi vásott, rongyos, tépett,
Kiszórok majd egy szép napon.
 
Csak egy tart vissza… Bibliámból
Magamat is úgy ismerem,
Mint törött nádat, gyenge lángot,
Földet, mely dudvát, gazt terem.
 
Mi lenne, ha egyszer megunna
Engem is drága, jó Atyám,
Mint rossz játékot, félredobna,
S már nem szeretne igazán?
 
Úr Jézus, én semmit sem érek,
De ha szeretsz, jaj, el ne dobj!
Tőled tiszta, új szívet kérek,
Ragyogj bennem, ragyogj, ragyogj!

Te mit tennél?
 
Ha lenne egyetlen fiad,
S szeretnéd őt nagyon,
Oda tudnád-e adni, mondd,
Egy hideg hajnalon?
 
Engednéd-e, hogy jászolágy
Várja bölcső helyett,
Hogy istállóban, állatok
Közt kapjon fekhelyet?
 
Hagynád-e, hogy ha gőgicsél,
Más lesse el szavát,
Más fogja párnás kis kezét,
Tükrözze mosolyát?
 
Tűrnéd-e, hogy a munka, gond
Korán megtörje őt,
Hogy esztelennek csúfolják
Egy nagy tömeg előtt?
 
Végignéznéd-e kínjait
Az átkos durva fán?
Hallgatnál-e, ha felkiált:
“Mért hagytál el, Atyám?”
 
Az Isten érted tette ezt!
Jöjj, hajts térdet, fejet,
És alázattal, boldogan
Ismerd el, hogy szeret!