Majtényi Erik

A fenyő

Fiatal volt,
a csúcson állt,
megért vagy ezer
éjszakát.
Tél után várta
a tavaszt,
nyáron is nőtt
vagy két araszt.
Ősszel dühödten
rázta a szél,
fehérbe vonta
talpig a tél -
alatta hómező,
őz-nyomok,
felette csillag
csillogott.
Most mind-mind
lejjebb költözött,
ott csillog
ágai között.
Most pilleszárnyú
rezzenő
fényekkel ékes
a kis fenyő.
Mintha a
csillagos eget
villantanák
az ághegyek,
temérdek apró
fény körét,
szemek csillanó
örömét.