|
frissítés 2005 decemberében: Szálljatok le, szálljatok |
Szabolcska Mihály Szabolcska Mihály: Adventi ének Szállj, szállj magasra, szíveink reménye Vezess el minket Jézusunk elébe, Ragyogj előttünk fénynek oszlopával: Szent biztatással. Hogy jó az Isten, ráüt a viharra, Vidám szivárványt sző a borulatra; Igéje napfény, az ragyog felettünk, Mit félne lelkünk? Óh jó az Isten, ami sziklavárunk, Nem tart soká már bűnben bujdosásunk. Az ígéretnek földjéhez érkezünk, Jézus az nekünk. Ö lesz a váltság élet-birodalma; Változz örömre szívünk aggodalma. Az elhagyottnak lesz már pártfogója, Oltalmazója! S lesz, lesz hitünknek diadalma, teljes, Atyánk az Isten, irgalmas, kegyelmes, A szeretetnek fényes napja jő fel Idvezítőnkkel! Szállj hát magasra, szíveink reménye, Vezess el minket Jézusunk elébe, Elsírni könnyünk édes örömünkben, Szeretetünkben! Szabolcska Mihály: A Megváltó ma született Ajtó ma ne legyen bezárva, Se kunyhókba, se palotákba. Hagyjátok nyitva a házatok ma, És a szíveteket. A Megváltó ma született! Az elhagyottak és szegények Hadd leljenek ma menedéket. Meleg vacsorát, puha, lágy kalácsot, Édes szeretet. A Megváltó ma született! Ma az ütésre emelt kéznek Tüzére hulljon halk igézet, S változtasson belőle: gyöngén, lágyan Simogató kezet. A Megváltó ma született! Gyűlölség, irigység, kajánság Veszítse el ma királyságát. Hamupipőke: Szeretet, -te légy úr Ma a világ felett, A Megváltó ma született! Szabolcska Mihály: Betlehemben Szikrázó alkonyesti csillagok már Jelentgették a kora éjet, Mikor fáradtan Mária és József Betlehembe megérkezének. Gazdája a vendégfogadó háznak Kint állt telt háza kapujába S a szállástkérő vándorokat durván Továbbkergette, meg nem szánta. Áldott terhével Mária leroskadt, Ott közelén a vendégháznak. És megesett a szíve-lelke rajta Az istállóbeli szolgának. És akkor éjjel nagy fényes csodákkal Lőn tele az egész természet. A vendéglő gazdája kínos ébren Gyötrődte át az egész éjet. Nem bírt aludni. A búsás bevétel Valahogy a lelkére lázadt: Hasztalan számolt, nem tudott olvasni Harminc ezüst pénznél továbbat. S az istállószolgának akkor éjjel Csodálatos álmai voltak: Kárpitjai a kéklő menny-íveknek A jászolfákig lehajoltak. A szarufákról fényözön sugárzott. A négy fal nőttön nőtt föl az égnek. S hajnalra-kelve remegő szívében Még visszhangzik az angyal-ének, Az istállót fényes templomnak látja -Barmai nagy-csendesen állnak- És látja álmélkodva folyását Az éjjeli álomlátásnak. S míg jönnek a pásztorok és a bölcsek, Ő a jászol belső végében, Maga se tudja, mért, csak boldogan ott Sír rejtelmes örömében. Szabolcska Mihály: Karácsony Szálljatok le, szálljatok! Betlehemi angyalok! Özvegy, árva annyi vár ma Bú-hegesztő balzsamot: - Szálljatok hát, szálljatok le! E napon az ég ide Úgy se lehet messzire! Szálljatok le, szálljatok! Betlehemi angyalok! - Anyja mellett annyi gyermek Hall ma szépet rólatok... Istenem, de hány van, akit Gondviselő hű kezek Nem ölelnek ma sem meg! Szálljatok le, szálljatok, Betlehemi angyalok! Hozzatok a boldogokra Egy kis enyhe - bánatot, Hadd lássanak oda is, hol Karácsonyfa sose nyit, Hol ma sincsen enni mit! Szálljatok le, szálljatok! Betlehemi angyalok! Zörgessetek ma este meg Minden piciny ablakot, S házikókba, palotákba, Egy örömet vigyetek: - Boldog, édes ünnepet! Szabolcska Mihály: Karácsonyest Ezen az estén: Egy nagy sejtelmes, boldog pusztaság Lesz a mi házunk; Hol egy csodás szó zendültére mi Élő hittel vigyázunk. Ezen az estén: Felettünk a mosolygó csillagok Szebben ragyognak... S a szíveink egy titkos ihletés Árján összébb dobognak! Ezen az estén: Mennyei fénylő angyal-seregek Járnak minálunk, És édes szénaillat lengi be A szívünk és a házunk... Ezen az estén: Mi megbocsátunk annak is, Ki minket átkoz... S mi is közelebb esünk valahogy Az Ég bocsánatához! Ezen az estén: A mennyországnak édes melegét Hirdeti minden... - Ezen az estén száll hozzánk alá A szeretet: az Isten! Ezen az estén: Mintha az ős ember-testvériség Nem lenne álom. - Hozsánna, néked, édes ünnepünk, Óh áldott, szent karácsony! Szabolcska Mihály: Oh áldott szent karácsony Ezen az estén: Egy nagy sejtelmes, boldog pusztaság Lesz a mi házunk; Hol egy csodás szó zendületére mi Élő hittel vigyázunk. Ezen az estén: Felettünk a mosolygó csillagok Szebben ragyognak. S a mi szíveink egy titkos ihletés Árján összébb dobognak! Ezen az estén: Mennyei, fénylő angyal seregek Járnak minálunk, És édes szénaillat lengi be A szívünk és házunk. Ezen az estén: Mi megbocsátunk annak is, Ki minket átkoz. S mi is közelebb esünk valahogy Az ég bocsánatához! Ezen az estén: A menyországnak édes melegét Hirdeti minden. -Ezen az estén szállt hozzánk alá A szeretet: Az Isten! Ezen az estén: Mintha az ős ember-testvériség Nem lenne álom. -Hozsánna néked, édes ünnepünk, Oh áldott, szent karácsony! SZÁLLJATOK LE, SZÁLLJATOK Szálljatok le, szálljatok, betlehemi angyalok! Özvegy árva annyi vár ma bút hegesztő balzsamot. Szálljatok hát, szálljatok le! E napon az Ég ide úgysem lehet messzire. Szálljatok le, szálljatok, betlehemi angyalok! Anyja mellett, annyi gyermek hall ma szépet rólatok. Istenem, de hány van akit gondviselő hű kezek nem ölelnek ma se meg. Szálljatok le, szálljatok betlehemi angyalok! Hozzatok a boldogokra, egy kis enyhe bánatot, hadd lássanak oda is, hol karácsonyfa sose nyit. Hol ma nincsen enni mit. Szálljatok le, szálljatok betlehemi angyalok. Zörgessetek meg ma este minden piciny ablakot. Házikóba, palotába nagy örömet vigyetek. Boldog karácsonyi ünnepet! |