|
Tóth Lajos Karácsony estéjén Kicsiny Betlehemben megzendült az ének: "Dicséret, dicsőség az ég Istenének!" Kit oly régtől fogva szívrepesve vártak, Megszületett megváltója A bűnös világnak. Fényes csillag gyúlt ki a keleti égen, Megtört a bűn súlya: oda lett a szégyen. Angyalok serege szelíd szózatára Benépesült halandókkal Betlehem határa. Nem királyi bíbor, - az neki nem kellett! Szegénység tanyája adott jó nyughelyet. S íme, minő csoda, az egyszerű jászol És mennyei glóriája örökké világol. Örökké világol. Romba dőlt a földnek minden hiúsága, Az gazdag, kiben él a hitnek világa - Gondolj Ö rá, gőgös, fennhéjázó lélek! S meglátod, hogy kihamvadott Hited újra éled. Zengjen ajkunkról is hálaadó ének Estéjén karácsony áldott ünnepének; És ki bűneinkért földre alászálla Örömmel várt vendég legyen Lelkünk Messiása. |