|
Vályi Nagy Géza Jézus Nem volt a bölcsője Aranyból, gyémántból Egyszerű emberek Rótták össze fából, És szent lett a jászol... Nem álltak körülte Rangos urak, dámák Jámbor, öreg barmok Nyaldosták a lábát, Amikor meglátták... Nem volt pompa, tor, fény, Csengő ezüstserleg, Kis pásztorfiúcskák Zsoltárt énekeltek Örömén a percnek... Nem volt gyönge testén Drága selyem-pólya Egy imás, szűz asszony Takargatta gyolcsba, S dajkálta, ápolta... Ékes bíborpalást Nem borult reája, S ő lett a világnak örök igazsága: Királyok Királya... |