|
Frissítés 2005 decemberében: Karácsonyi béke |
Vargha Gyuláné Ádventben Jézusról szóló drága ige, Óh csendülj fel hatalmasan, Hatolj belé az emberszívbe, Mely mély álomtól fogva van. Szent ádvent, áldott napjaidban Hadd hallják meg az emberek, Hogy Jézus jön, hogy Jézus itt van, Hogy minden szívhez közeleg. Oszoljon szét a renyhe álom, Törjön darabra száz bilincs, Az élet győzzön a halálon, Élet, amelynek vége nincs! A betlehemi jászolágyból Új élet árad szerteszét, Az élet napja ott világol, Eloszlik tőle éj, setét. A betlehemi jászol fénye A Golgotáig elvezet, Bűnös szívünk minden reménye, Hogy Jézus értünk vérezett. Óh nézd a Jézus gyermekarcát, Leszállt az égi szeretet, Nézd a kereszten vívott harcát, Hol minden elvégeztetett. Szent ádvent, áldott napjaidban Hadd hallja ezt meg minden szív, A Jézus jön, a Jézus itt van, A Jézus vár, a Jézus hív! Adventi reménység A lelkem szárnyakon jár, hordozza szent remény. S a szívem csendesen vár így, advent idején. Föl, fölszáll a magasba fohászom, hő imám, s tudom, válasz jön arra, amit szívem kíván. Mit advent sző titokban, karácsony végzi be. Sok elzárt szív kipattan, megnyitja az Ige. S míg angyalének hangzik dicsérve, áldva Őt, sok szív a porba hajlik az Úr Jézus előtt. Emelje hát a lelkem dicső hit és remény, s szívem, maradj te csendben szent advent idején. Drága ünnep Itt a drága ünnep, karácsony estéje, most gyullad ki éppen karácsonyfánk fénye. Örvendez a szívünk, úgy megyünk feléje. Itt a drága ünnep, szent karácsony napja. Egyszülöttjét Isten a világnak adja. Mindenkié lehet, aki elfogadja. Itt a drága ünnep, földre szállt az élet. Kész a szent ajándék énnekem, tenéked. Boldog, aki tudja: Jézus az övé lett! Jézus Egy csillag gyúlt ki Betlehemben Az egyszerű hajlék felett, És angyaloknak kara zengi: A megváltó megszületett! A kisded Jézus mosolyában A menny szállott a földre le, E mosolygás egy szent ígéret, Egy szebb jövő előjele. És nő a gyermek, - napsugárként Ragyogva tisztán, fényesen Lelkére bűn sötét felhője Árnyat nem vet egy percre sem. Amint növekszik teste, lelke, Csodás benne ész és erő, E gyermek nem a föld szülötte, Ide a mennyből szállt le Ö! Ím nézzétek a gyermek ifjút Komoly írástudók között, Mily bölcsen szól! Belé valóban Az Isten lelke költözött. S mily engedelmes a szülőknek, Akikre Isten bízta öt, Hogy növekszik a kedvességben Isten és emberek előtt. Oh Jézus, ifjúságod képe Egy csodás virágfakadás, S hogy ím gyümölccsé ért a bimbó, Látjuk: Te vagy a Messiás! Szentséged tiszta glóriája Még fényesebben tündököl, Mikor a sátán bősz haraggal Testedre és lelkedre tör. Lelkednek égi bölcsessége Mindig mélyebb mederbe jár, Szavad, igéd új életet kelt - S mi rád vár: szenvedés, halál! Az engedelmesség útja Csupa göröngy, szúró tövis, De engedelmes vagy halálig, Bár utad golgotára visz. Kész vagy a kelyhet kiürítni, Tudod, ez óráért jövél, Hadd mossa el a bűnnek árját Kereszten ontott drága vér! Élted csodás bár, ám halálod Nekünk a legszentebb csoda, Igéd szövétnek, élted példa, De megváltásunk. Golgota! Jézus a földön Karácsony éjszakáján A Jézus a földre jött, Ott Betlehem táján, Mint kisded újszülött. Nem jött királyi fényben, Nem hírnévvel tele, Jött egyszerűn, szegényen, Jászol volt fekhelye. Megjöttét nem fogadta Hajlongó szolgahad, De szívét néki adta A kis pásztorcsapat. S most fenn ül bár a fényben Mint Úr ég s föld felett, Csendes karácsony-éjben Találkozik veled. Ha ébren vagy s vigyázol Csendben az Úr előtt, Szíved lesz majd a jászol, Mely befogadta Öt. S a mindenség királya Szíved lakója lesz, Minden kincsét kínálja, Üdvöt, békét szerez. S templommá lesz a lelked, Mely befogadta Öt, Oh áld a nagy kegyelmet, Mely érted földre jött. Vargha Gyuláné: Jézus a király Nem királyi palotában, Istállóban született, Mégis, Atyja fénylakában Úr most ég és föld felett. Nem volt fejét hol lehajtsa, Csak a puszta föld talán, S a királyi pálcát tartja, Égi Atyja oldalán. Nem kísérte cifra pompa Ékes, fényes sírhelyig. A keresztről csak titokba Vették le szent tetemit. Ám a fényes sír bezárja Azt, ki benne porlad ott, De Ö, az élet királya Sírjából feltámadott. Ott ül fönn az égi trónon, Ég és föld királyaként, S eljön majd, hogy meghajoljon Ö előtte minden térd. Oh, hajolj meg most előtte, Ismert föl királyodat, És ha eljő majd a földre, Megnyered jutalmadat. Vargha Gyuláné: Karácsony Szent karácsony fényessége, Oh, ragyogj be minket! Szent karácsony békessége, Töltsd be szíveinket! Mint a rab, ha börtönéjben Egy sugárka sem süt, Úgy vagyunk a földön éppen, Fényed úgy keressük. Csüggedt lélek, zaklatott szív, , Békét hol találhat? Drága Jézus, csillagod hív, Megtalálja nálad. Szent karácsony békessége Szállást vettél nálunk, Szent karácsony fényessége, Teljes szívvel áldunk! Vargha Gyuláné: Karácsonyi ajándékok Kálmán: Szervusz Pista pajtás, beh régen nem láttalak! Mióta engem sem az iskola falak. Oh áldott karácsony! Boldog vakáció! Játszani, aludni, henyélni óh mi jó! De még el sem mondtam, mert nem is mondhattam, Karácsony estéjén mily sok mindent kaptam; Van szép kétkerekű, pompás kerékpárom, Rajta mint a villám a várost bejárom, Építőszekrényem, laterna magikám, Olyat még tudom, hogy nem láttál, pajtikám! Hátha láttad volna a karácsonyfánkat, Azon eltátottuk magunk is a szánkat. Csak úgy fénylett rajta a sok ezüst, arany, Finom kugler cukor volt rajta számtalan. Elnézted volna te harmadnap estélig, No persze mert nektek ilyenre nem telik. Pista: Bizony nem, de azért az nekem nem fáj ám, Mert, ha több szép holmi volt is más fáján, Azért egy kis fára minekünk is tellett, S oly boldogok voltunk a kis fácska mellett. Égett rajta kék, zöld, rózsaszin gyertyácska, Almával, dióval volt teli az ága S tudod, hogy mi volt még a kis fácska alatt? Nem csak diós kalács és egyéb jófalat, Hanem egy pár pompás, meleg lábszárvédő, Jóanyám kötötte, erre is ráért ő; De ez még nem minden, most jön csak a java! Tudod mi volt még ott? Egy szép új Biblia! Tudta édesanyám, hogy rég vágyom rája, Neki ugyan van egy öreg Bibliája, Amiből esténként olvasgattunk ketten, Ám én azt magammal sohasem vihettem; De a magamétól most már el nem válok, Magammal hordozom, akármerre járok, Elő-előveszem, olvasgatom, s meglásd, Tanulok belőle sok szép aranymondást. Ebből tudtam én meg, hogy az Isten szeret, S hogy az égből földre jött drága üzenet, Hogy Isten szent Fiát leküldte a földre. Hogy a Jézus Krisztus mi érettünk jött le, Mi érettünk halt meg a kínos keresztfán. Hogy mi már ne a bűnt, Őt szeressük aztán. És karácsony estén azt olvasta anyám, Hogy a drága Jézus új szívet is ad ám, Nekem is akar ily ajándékot adni, kész vagyok-e vajjon, mindjárt elfogadni? Óh, de nagyot dobban az én szívem erre, Jó anyám szorongva várt a feleletre; Láttam, hogy még az ő jó ajándékánál, Azoknál is drágább, amit Jézus kínál, S ajkamon szívemben kész volt a felelet. Igen, elfogadom, adj Uram, új szívet! S hiszem, meg is adta, mert hisz úgy ígérte, S oh mily nagyon boldog s hálás vagyok érte! KARÁCSONYI BÉKE Karácsonyi békére vágyom, mely itt Jézussal megjelent: Legszebb ajándék a világon: karácsonyéji béke, csend. Mert minden kincs, mit nyújt az élet üres fény, szappanbuborék. De ha a béke az enyém lett, Úgy ez örökre szól s elég. Karbe A. után németből ford. Vargha Gyuláné Vargha Gyuláné: Karácsonyi hangok Szentkarácsony estharangja Angyaloknak édes hangja, Zengve száll a légen át. Hirdet nékünk nagy kegyelmet, Bűnt eltörlő nagy szerelmet, Mely közénk a földre szállt. Zengjetek csak égi hangok, Űzzetek szét minden gondot, Bűnt, halált, bús éjszakát, Hadd ragyogjon tiszta fénnyel, Szálljon a világba széjjel A hír: Jézus üdvöt ád! Tudja meg sok szív, mely árva, Jézus mentő karja tárva, Ö megtart és üdvözít! Nála békét és kegyelmet, Nála üdvösséget lelhet, Ki megbánja bűneit. Angyalhangok lágy zenéje, Hass a nagy tömeg szívére, Míg kegyelme napja tart! Oh, bár sok szív még ma este, Jézus szent igéit lesve, Benne békét lelne majd! Vargha Gyuláné: Karácsonyi hangok Angyali ének hangzik a mennybül: "Jézus a rég várt megszületett!" Isteni lélek szózata csendül: Megszületett-e már teneked? Ott van a jászol, benne a gyermek, Drága ajándék, mennyei kincs, Öt befogadni kész-e a lelked? Jaj, ha szívedben még helye nincs! Jászola mellett pásztorok állnak, Futva siettek Betlehemig, Futni elébe űz-e a vágyad? Érzed-e szíve hogy melegít? Fölkel a csillag hajnali fénnyel Biztos az út a bölcsek előtt, Mégy-e utána, merre vezérel? Jézus a célpont, látod-e Öt? Drága aranyat, meg jó szagú tömjént Visznek a bölcsek hódolatul, Jobbat aranynál adsz-e te önként? Szíved óhajtja, kéri az Úr! Vargha Gyuláné: Mit hoz a karácsony Hófehér lepel a tájon, Itt lesz mindjárt szent karácsony, Gyors léptekkel közeleg Várja is minden gyerek. "Mit hoz majd a kis Jézuska? Lesz-e baba, lesz-e puska? Képeskönyv, diós kalács, Édesség is, nagy rakás?" Hát csak ennyit vártok tőle? Hát csak ez vet fényt előre? Nincs karácsony éjjele Drágább titkokkal tele? Szalma-ágyon, anyja mellett, Ott a drága, égi gyermek, Isten küldte Öt nekünk, Boldogítani életünk. Ö a legdrágább ajándék, S boldog szív az, melybe vágy ég, Megtalálni Öt magát, Isten szent ajándékát. |