Sötét van,
sötétet látok:
mint zúdul pusztulás rátok
hamarosan.

Úgy zokog valami bennem!
Előre siratom azt a vészt,
amit már érzek  és emészt;
mindentől elment a kedvem.

Nem érti senki a fájdalmam.
'Mindig lesz valahogy' - legyintnek többen.
Pusztába kiáltott szó  szavam.

Zajlik az élet köröttem;
szerepem szinte komolytalan...
...Jaj, milyen küldetéssel jöttem!...

álruhás királyfi
izgalmas szitu
Isten Fia járt itt
inkognitóban

kudarcot vallott(unk)
nem hittünk neki

száguld velünk a 'Titanic'

valaki sír

1.

Isten titka volt karácsonyig.
Nagy karriert e földön nem csinált,
bár körötte megbolydult a világ;
de hiába volt sok ellenkezés,
elterjedt híre,
híve sem kevés,
míg másoknak, sokaknak
mindmáig titok maradt.
Isten titka:
Isten Fia:
Jézus.

2.

Magányos volt, mert nem értették;
kitehette a szívét-lelkét,
megcsodálták,
és elfeledték.

Pedig Ő örök hüségre vágyik,
szerelmes, szent frigyre mindhalálig;
ki lesz az igazi,
így elválik.

3.

Kimondottan, kizárólag
csak miattunk, csak miértünk
lett lakója a jászolnak,
várományosa
bitónak.

4.

jött Jézus
látszólag semmi sem változott
csak kinyílt a mennybe egy ajtó
az Ajtó
Jézus

5.

jött Jézus
információ első kézből
kizárólagos képviselő
teljhatalmú megbízott
egyetlen igazi közvetítő
Isten és ember között
Jézus

6.

Jött Jézus:
betelt a szomjazók szomjúsága,
betelt a várók váradalma:
eljött a Messiás.

De...
betelt a pohár is:
mindenki bíráját,
Isten Fiát
halálra ítélték
bünös emberek.

Ennél rosszabbat nem tehettek.

De ennél jobb se származott még
ártatlan kínból:

egyetlen mentségünk az ítéletkor,
hogy Jézus már szenvedett helyettünk.

Megmenekültünk!!!

Sokaság tolongott hallani, látni,
Őt keresték az ünnepen...
Egy napon elhagyták mind egy szálig,
nem kellett Jézus senkinek sem.

Úgy beszélt, hogy csak hallgattak bölcsek,
visszarettentek a katonák...
Egy napon mégis botokkal jöttek,
megverték, nevettek, kigúnyolták.

Kezében volt égi hatalom,
Rá fényes jövő várt, hírnév, karrier...
Kezébe szögeket vertek egy napon
kalapáccsal, és a bűneinkkel.
...

Kétezer év telt el azóta;
ma sem kell sokaknak, csak mesében...
Ilyen hát, látod, Jézus sorsa;
pedig a sorsunk van kezében!

'Hangosbemondó: Figyelem!
Jónást lenn várják a halban!'...
Nem vicces;  megtörtént velem:
belehulltam  s belehaltam

már majdnem,  míg partra hányt a
cet;  s számot vetve magammal
eldőlt, hogy mennem KELL, hátha
életet mentek szavammal.

Nemsoká elnyelt a város...
Nagy vihar előtti csendben
vészjóslón szólt a magányos

próféta,  mint félreverten
zúgna harang,  harsogná most
hangosbemondó:  Figyelem!!...

Ha neheztelsz másokra, félő:
szívedből az öröm kiszorul.
Legyél hát másokkal elnéző;
magaddal szemben légy szigorú.