Árvai Emil

 

 MAGVETŐ

- Magvető! Mért vetsz útszélre?
  Fölkapkodják a madarak!
- Hátha megmarad egy-két szem,
  hátha beérik néhány mag.

- Magvető! Mért vetsz kövek közé?
  Gyökérnek kevés a föld!
- Netalán több lesz az esőzés,
  s nem szárad el, ami zöld.

- Magvető! Tövisek közé szórsz!
  Megfojtja vetésed a gyom!
- Látom; köszönöm azért, hogy szólsz,
  majd nagyobb gonddal gyomlálom.

- Magvető! JÓ FÖLDBE jó magot!
  Máshová nem is érdemes!
- Mindenütt hintem a jó magot,
  még ma mindenki esélyes.

 

 MARAD A KÉRDÉS
Bízhatsz magadban, vagy talán másban; és
formálhatsz (sok) istent, (eladhatót!),
mind
veled
süllyed. S marad a kérdés:
ki ad(hat) (nekünk) bünbocsánatot?

 

 MÁRTÍROK (K)ÚTJA
ütnek vagy köpnek
melyik jobb mondd meg

rajtad röhögnek
maró gúny fojt meg

kínzóid módszerét
nem te választod meg

utolsó szó jogán
mondj mégis
áldást

aztán már
senkivel
nem cserélnél

 

MEGÉRKEZÉS

Kérdik a jelszót a Menny kapujánál;
"Jézus!" "JÉZUS!" - zeng itt is, OTT is.
Tárul a fény, amit annyira vártál,
a legszebb hang neveden szólít...

 

 MENNY - HAZA
Van olyan szomjúság,
nem víz után,
amit Isten elégíthet meg csupán.

Van oly magány, mit nem gyógyít ember,
csak Isten, az önzetlen szeretettel,
mely mindig ad.

Őhozzá úgy is mehetek,
mint apjához egy szomorú,
csalódott gyerek.

Elfáradt szívre ott
vár terített asztal.
Új erőre kap, kit Isten megvigasztal.

 

 

 MIÉRT ÉLEK
Életünk értelme:
Istenhez visszatalálni.

Sok megoldást kínálnak ma erre,
de Jézus azt mondta: 'Én vagyok az út.'

Jézus az ajtó a mennybe,
egyetlen megoldás
arra a kérdésre:
'miért élek?'

Jézus teszi a kezemet
Isten kezébe:
'Gyere, te árva, itt a Szülőd!'

Ez a szeretet.

Ez a béke.

 

 MODERN TÉKOZLÓ FIÚ
untam a banánt
untam apámat
kértem a lóvét
irány-surány

nagybetűs élet
pénz és szabadság
míg egyszer minden
elfogyott

itt állok pőrén
se pénz se posztó
kéne kis meló
legyen kaja

vágytam a többre
mint Ikarosz
kárral tanultam
hogy mi a rossz

Ádám és Éva
hű fiaként
vesztve az Édent
nyertem nyomort

mennék már vissza
szégyen és bánat
elveszítettem
ÉDESAPÁMAT

 

 MOST CSENDRE VÁGYOM
Most csendre vágyom - de magamban is,
hol gondolatoknak már zaja nincs.

Kérdéseimet is csendre intem,
halk, szelíd hangot keresek éppen.

A találkozás csendjére vágyom:
a Mindenható, hogy rám találjon.