Én Uram, Istenem

Azt még megértem,

Ó, királyok Királya,

Hogy a mi tengernyi

Bűneinket látva

Könyörültél rajtunk.

És hogy meg ne haljunk,

Királyi székedből,

Mennyei fényedből,

Szeretettel töltve

Lejöttél a földre.

Mert szeretni áldás,

És szeretni édes.

Halálig szeretni,

Az gyönyörűséges!

De azt meg nem értem,

Fájdalmak Embere,

Hogy amikor rád tört

A kínok tengere,

A főpapi szó mondta:

Szállj le a keresztről!

Te sápadt véresen

Függtél a kereszten.

Bár fájt a szenvedés,

A gúnyolók szava,

Gyáván futók hada,

Kereszten maradtál,

És ott meg is haltál,

Én Uram, Istenem…

Húsvét reggel

Húsvét reggel fény támadt,

Jézus Krisztus feltámadt!

Aki értünk sírba szállt,

Legyőzte a bűnt, halált.

Ő, ki értünk szenvedett,

Üdvünk szent szerzője lett.

Újult, gazdag életét

Szüntelenül osztja szét.

Húsvét kedves ünnepén

Járjon át az égi fény!

Nézzük Jézus orcáját,

Áldjuk az ég Királyát!

IMÁDSÁGOM

Hogyha engem az Úr Jézus

az ölébe venne,

legjobb dolgom a világon

tudom, nekem lenne.

Szent szívének közelében

volna puha fészkem,

semmiféle veszedelem

nem árthatna nékem.

Nem félnék én, ha a sátán

reám törne hévvel,

mert megvédne az Úr Jézus

hatalmas kezével.

Meghajtom hát a fejemet

imádságra, csendbe’,

kedves Jézus arra kérlek

vegyél az öledbe.

Jézus ujjai

Kedves Jézus, arra kérlek,

Légy minden nap énvelem,

Kézenfogva vezess engem,

Hogy ne bántson félelem!

Ha a Sátán két fülembe

Súgja csábító szavát,

Két ujjad tedd rá erősen,

Hogy szívem ne járja át!

Hogyha néha szemeimmel

Rossz utakra nézek én,

Két ujjaddal zárd le, s akkor

Nem csapong ég s föld terén!

És ha ajkam, fürge nyelvem

Indulatban törne ki,

Ujjaiddal, amíg nem késő,

Gyorsan csendet ints neki!

Így, ha lelkem, s gyenge testem

Szárnyad rejtekében él,

Sem magányban, sem az éjben,

Veled semmitől sem fél!

Jöjj, Szentlélek!

Isten fénylő dicstrónjától

Jöjj, Szentlélek, jöjj hozzánk!

Prófétáktól ígért áldást,

Kérünk újból, hozd le ránk!

Szívünk jobban lángra lobban,

Ha átjársz, ó égi Tűz,

Bűntől tépett szövetséget

Lángod újból összefűz!

Sok aggódó szolgád kérdi:

Meddig késel? Jössz-e már?

Hogyha vársz még, nálad nélkül

Rombol, pusztít a halál.

Szívünk jobban összedobban,

Ha átjársz, ó égi Tűz,

Szétszóródó, félénk nyájat

Lángod újból összefűz.

Ha a Szél zúg, s felhő támad,

Újból ébred a remény…

Hozzád száll hát imádságunk:

Jöjj el, jöjj el, égi fény!

Így a szívünk, újult szívünk

Buzgóságban érted ég…

Angyalkarral énekeljük:

Istené a dicsőség!

Kereszt

Látom Őt, amint leroskad

Keresztjétől erőtlenül.

Sebeiből vére csordul,

S az út porával elvegyül.

Majd újból fölkel, s lépni kezd,

Hosszú az út a Golgotáig…

De a kereszt nagyon nehéz,

Nem bírja azt el odáig.

Hiába csattan az ostor,

Ütése nem ad új erőt.

A kereszt súlya újból csak

Megtörten földre sújtja Őt!

Cirénei Simon is csak

Nagy lihegve vonszolja azt.

A nehéz kereszt homlokán

Verejtékpatakot fakaszt.

Mert a kereszt nagyon nehéz.

Mindig nehéz. Kín, gyötrelem,

Tövis, méreg, sötét átok

Másoknak is, nem csak nekem.

Azért hát, én jó Istenem,

Színed elé azért megyek,

Ne engedd meg soha azt, hogy

Másoknak keresztje legyek!

Kisgyermek imádsága

Úr Jézus, még kicsi vagyok,

Nem oly erős, mint a nagyok.

Fogd meg az én kis kezemet,

Naponként vezess engemet!

Jöjj és segíts a munkába,

Kísérj el az iskolába!

Mindig jó lesz feleletem,

Ha Te is ott állsz mellettem.

Ételemnél légy vendégem,

Sokkal jobban ízlik nékem!

Sok hiányt és gondot szüntet,

Ha megáldod kenyerünket.

Ha odakint úgy eljátszom,

Hogy órákig alig látszom,

Irányítsad jókedvemet,

Rosszban ne törjem fejemet.

Estére, ha elfáradok,

Ilyenkor már álmos vagyok.

Megcsókolom jó anyámat,

Te áldd meg az éjszakámat!

KIS SZÍVEM VÁR

Kis szívem vár, Jézus,

félénk gyermekszív,

kérlek hald meg szómat,

mely most téged hív.

Kis szívem vár, Jézus,

jászolágy csupán,

de templommá nőhet

áldásod után.

Kis szívem vár, Jézus,

kevés még a fény,

de tudom hogy neked

így is sokat ér.

Kis szívem egészen

neked adom át,

hadd nyerjek majd én is

élet-koronát.

KÍVÁNSÁGOM AZ ÚJ PÁRNAK

Azt mondják a bácsik, nékik,

hogy a kedves fecskemadár

Messze földről visszajön, ha

újból kizöldül a határ.

Vígan röpköd a magasban,

gyors szárnyakon lepkét kerget,

Fészket épít gonddal, szívvel,

csicseregve énekelget.

De hogyha az idő őszül,

ha közelít a tél fagya,

kis hajlékát, puha fészkét

az eresz alatt ott hagyja.

A vőlegény és menyasszony

egy új élet felé lép itt.

Mint a kicsi fecskemadár,

mindkettő egy fészket épít.

Az a szívem kívánsága,

hogyha fűre, fára ősz ül,

Akkor se hagyják el egymást,

ha majd a hajuk megőszül.

Én Uram, Istenem

Húsvét reggel

Jézus ujjai

Jöjj, Szentlélek!

Kisgyermek imádsága

Ne mondj le rólam, Istenem!

Úrvacsora előtt