Bódás János

Jövel Szentlélek

Mert a nap lemegy haragotokon,
ellenséggé fagy barát és rokon.
Napról napra új, s új keserűség,
s szívetekben már vad gyűlölet ég.
Hajt a bosszú! Kéz, száj, szem újra vét,
heggyé nő fel a sok bűn, sok szemét.
Lassan egymástól már messzebbre estek,
mint az ezer fényévnyi égitestek.
Ágy, asztal, fedél még közös pedig,
de közetetk már hegy emelkedik,
mozdíthatatlan, sötét hegy, amit
nem robbanthat fel semmi dinamit?

Csak egy szent, égi vihar söpri el:
- Szentlélek, ó jövel!