Bódás János

 

 

 

MEGÜRESÍTEM MAGAM 

 

Ha földereng az égi csillag,

Hirdetni: itt az Újszülött,

a napkeleti királyokkal

majd én is útra készülök.

 

Az ajándékuk drága mirha,

illatos tömjén, dús arany

és én, a koldus, így megyek csak

szegényen, ajándéktalan.

 

Nincs kincsem, rangom, csak a bűnök

nagy halma rakva lelkemen,

kiszórom ezt is, hogy szívemben

minél több tiszta hely legyen,

 

mert így, tudom, hogy Betlehembe

nem megyek ajándéktalan:

az lesz a legszentebb ajándék,

hogy megüresítem magam.

         

MEGVAKULT EMBER VALLOMÁSA

 

Isten veletek színek, fények.

Én már csak a lelkemmel nézek.

Nem zavarnak árnyak, ködök.

Minden leegyszerűsödött.

 

Már nem a látszat a valóság:

illatból ismerem a rózsát

s tettből az embert. A hangján keresztül

érzem meg, ha a lelke felém rezdül.

Most lett enyém és igazán most látom,

ki az anyám, a kedvesem, barátom,

s most látom- hogy rám nem ragyog a nap-:

az emberek álarcot hordanak,

a földet a hazugság festette be,

s hogy nem látom, már nem vesztek vele,

hisz amit eltakar rongy, pompa, szín,

megérzi szívem s érzik ujjaim.

 

S ami sötét volt eddig és hamis,

most ismerem meg önmagamban is,

de mind tisztábban látom önnön képem,

milyennek Isten álmodott meg régen

s míg egyre mélyebben befele nézek,

bennem látom a zengő mindenséget.

 

Nap, hold, csillagok nekem már kihunytak,

magasság, mélység sötétbe borultak,

semmivé törpült a közel s a távol,

csak azt látom már ebből a világból,

ami örök!. . . Nem látok semmit itt lent,

de látom, látom, látom már az Istent,

 

s most már tudom, így a vakság sem átok,

mert hunyt szemmel szebben s tisztábban látok.

MOSTOHA ŐSZ  

 

Esők, árvizek. . . Mostoha idő!

Tombol, pusztít, rothaszt az elemi

erő. . . Repednek a szőlőszemek,

fuldoklik az út, répa, tengeri.

 

Végveszélyben a takarmány, a bor,

a húst, sonkát, a zsírt a víz nyeli.

- Isten csapása -, mondják és szívünk

csalódással, szánk panasszal teli.

 

Pedig ez is kell!. . . Ilyenkor derül ki,

mi eddig rejtve volt, s bennünk mi szép:

hogy rohan egymásnak segíteni

új közösségben az új arcú nép!