Bódás János

Sirasd meg helyettem

Ha megidézel számot adni,
nem tudok én jót felmutatni.
Fényességed majd rám világít,
feltárja életem hibáit,
s tudom, annyi lesz a bűn bennem,
pokolra kell miatta mennem.

S majd mentem magam szépítgetve:
- gyarló ember mi mást tehetne?
Akartalak követni híven,
de százfelé húzott a szívem:
szegény esendő ember voltam
egy lármás, fényes Babilonban.

Tudom, irgalmad befogadja
azt, aki bűnét megsiratja.
De bűne-e a falevélnek,
ha könnyű prédája a szélnek?
Tudom, csak nő a bűnöm, ha védem
magam, - s nem tudok sírni mégsem.

De ismerlek, s hiszem, hogy áldott
szerelmed több, mint igazságod,
s ha szent tested helyettem vérzett,
nyomorult lelkemet megérted.
Kérlek, ha bármi rosszat tettem,
Te sirasd meg azt is helyettem.