Bódás János

ÚTJELZŐ TÁBLA 

Vigyáz a falvak szélén, s ott áll

a szétfutó keresztutaknál.

Vigyáz, mindig útfélen állva,

s irányt mutat a tábla.

Lábára indák tekergőznek,

barmok hozzá dörgölőznek,

vállára galamb, varjú száll,

az útról ráfröccsen a sár,

nap fakítja és veri zápor,

megrepedez a tél fagyától,

kölykek vágnak belé sebet,

beszennyezik kósza ebek

de jó- s balsorsban egyaránt

áll és mutatja az irányt!

Mellette bölcsek és bolondok

cipelnek álmot, vágyat, gondot,

jönnek és mennek ifjak, vének,

nász menetek és temetések.

Ő áll és tűr, nem válogat.

Mindenkinek utat mutat!

- Útjelző tábla lettem én is

Ott, hol az út Isten felé visz,

Embersorok útfelén állva

mutatok mindig egy irányba:

KRISZTUS FELÉ! Nap szúr, ver zápor,

didergek a közöny fagyától,

bűn-indák reám tekerőznek,

rút vágyak hozzám dörgölőznek,

vállamra kétség varjú száll

s fülembe azt kiáltja: kár!

Az élet sara rámfrecseg,

megsebeznek gonosz kezek,

de jó- s balsorsban egyaránt

állok s mutatom az irányt,

akik mellettem elhaladnak

s fáradt, tékozló fiaknak.

Mellemről Isten lángírása

beragyog ködbe, éjszakába

s szinte kiáltja: Emberek!

mindnyájan erre menjetek!

A Krisztus jár előttetek -

Nála lesz békességetek

csak a nyomába lépjetek,

szárnnyá válik keresztetek!

Hát bízzatok és higgyetek,

s szeressetek... szeressetek!