EGY A SZÜKSÉGES       

Egy a szükséges... amíg élünk

Csak ezt keressük szorgosan;

S ha megtaláltuk, mit se féljünk,

Haladhatunk már biztosan.

Nem földi kincs, amit a rozsda

Megemészthet itt, vagy melyet

Magával vinni más világra

Szegény lelkünknek nem lehet.

Nem dicsőség, nem földi pompa,

Nem fényes hírnév, vagy egyéb:

Hiába gyűjtenéd halomba,

E földdel együtt mind megég.

Egy a szükséges csupán: Jézus!

Őt ragadd meg, Ő kell neked!

Egyetlen út Ő az Atyához,

S mert föltámadt: Ő életed!

ESTE       

Te elédbe lépünk, Isten,

Napi dolgunk után.

Munkáinknak eredményét

Te tudod csak igazán.

Haladtunk-e felfelé,

Avagy estünk lefelé;

Jövünk tehát irgalmadhoz,

A te kegyelmi trónodhoz.

E világnak nagy porából

Ma is ránk ragadt sok szenny,

Önmagától megtisztulni

A mi lelkünk képtelen.

Kérünk hát nagy, Istenünk,

Mossad meg a mi szívünk

Szent Fiad kifolyt vérében:

Ékesíts érdemével.

NE JÁRJ MAGAD!  

Ne járj sehol, soha magadban,

mert könnyen elér a veszély.

Legyen kísérőd utaidban,

ki megvéd, megóv, megsegél.

Hisz minkét oldalán utadnak

tátong a mélység, és neked

folyton vigyázva kell haladnod,

s botlástól lábad féltened.

A bűnnek réme ékes arcot

öltve magára, jő feléd.

Mézként kínálja gyilkos mérgét,

csábosan rádvetve kezét.

Ne járj tehát soh’se magadba’,

bármerre lépj, bármerre menj;

ó, hívj kísérőt oltalmadra

ki bátor, hős és hű legyen!

Ez a kísérő, - én testvérem -,

ki lenne más, mint Mesterünk:

Megváltó Jézusunk, ki készen

kalauzul jönni velünk