Szabad vagy
A törvények rád nem vonatkoznak
A határvonalak téged nem gátolnak
Szabad vagy
Öntörvényű mércével élsz
Magasságod a csillagos ég
Szabad vagy
Neked senki nem mutathat utat
Senki nem adhat tanácsokat
Szabad vagy
Meg van a saját hatalmad
Senki más nem élheti azt
Szabad vagy
Száguldasz a végtelenbe
A sebesség csak a te kezedbe
Szabad vagy
Rohansz hátra se nézve
Vakon mész az ismeretlenbe
Szabad vagy
Nincs mit minden nap meg kell tenned
Hisz nem vállalsz senkiért felelősséget
Szabad vagy
Nem nyomaszt a kötelesség terhe
Jövődnek nincs ma még semmi jelentése
Szabad vagy?
Ha nem tudod hol kell megállnod
Ha nem védenek meg a határok
Szabad vagy?
Mert a törvényt nem tiszteled
S megalázva nézed bilincsbe vert kezed
Szabad vagy?
Csak éled életed tanácstalanul
Nincs semmi miből életed okul
Szabad vagy?
Korlátlannak érzed uralmad
De nincs is kire kiterjesztd hatalmad
Szabad vagy?
Ha a száguldás veszélye nem más
Mint felelőtlen kockáztatás
Szabad vagy?
Hiszen igazán sosem éltél
Nem is tudod mi az, mit soha nem éreztél
Szabad vagy?
Ha soha nincs olyan reggeled
Melyben gyermeki ölelésre ébredsz
Szabad vagy?
Ha múltad melyre büszkén tekintenél
Csak röpke tánc volt egy szakadék szélén
Az az akarat, mellyel te ugrasz a mélybe
Az a hit amellyel tiéd a repülés érzése
Az csak hamis világ, hamis ábrándokkal
Nem érhet véget csak szörnyű zuhanással
Istennek oka volt, hogy nem adott szárnyakat
De nem vette el tőled a szabadságodat
S ha testi valódban nem is repülhetsz
Lélekben mindig szárnyalni enged
Az egyik legszebb dolog a világon
Valaki mellé a szakadék szélére állni
Vele együtt könnyeket ejteni
Újra meg újra visszamenni
Soha nem csüggedve erőt adni
A kezeket együtt az ég felé emelni
Az Urat közös imánkkal hívni
Mindaddig, míg nem tudja a kezét nyújtani
Hogy a szeretet erejével el tudd onnan hozni
A nyomorúság a világban mérhetetlen
Földönfutó emberek tömege a létben
Nincs házuk, munkájuk nincs semmijük
Csak a túlélés pillanatnyi létük
Nincs ház, melyben kályha tüze ég
Nincs tető, mely az esőtől véd
Nincs ágy, melynek melege ringat
Nincs asztal, mely ételt adhat
Csak az üres világ van, melyben nem kap helyet
Csak csillagos ég van, mely nem gyönyörködtet
Csak nedves föld van, mely testet remegtet
Csak üres kéz van, mely nem adhat étket
Erő a kezükben tennék a dolgukat
De munkát az előítélet nem adhat
Nincs olyan pénz amit megkereshetnének
Hiába lenne, mire költhetnének
S mégis, nem a hideg az, amely igazi fagyot hoz
A magány, a szeretetéhség ami kőszobrot alkot
Olyan kemény burokba zárja a szívüket
Amelyet egyedül fel nem törhetnek
Kell, hogy az emberek, kiknek nyitott a szívük
Lehajoljanak hozzájuk, adják melegségük
Kell, hogy szeretetük, jóságuk mutassák
Különben elhervad minden szál virág
De hogy ezt megtegyük, több kell mint szeretet
Nemcsak lehajolnod kell, le kell térdelned
Kell, hogy úgy lásd, mint embertársadat
Akkor segíted majd úgy, mint önmagadat
S ha megmutattad neki milyen a szeretet
Mielőtt elmész, hagyj neki emléket
Készíts neki útjára tarisznyát
Amelybe Isten tett elemózsiát
Szorongok, aggódom, félek
De miért, hát ki árthat nekem
Jézus Krisztus bennem él, megerősít engem
Isten óvó tekintete minden lépésemen
Jönnek a gonoszok, gúzsba kötnek engem
Hitemmel eltépem minden kötelékem
Istennel én mindig túlerőben vagyok
Angyalok szárnyán szabadon szárnyalok
Bűneimtől hitem által megszabadulok
A gonosszal szemben nyugodt szívvel állok
Kísérthet, hívhat, de én nem hallom szavát
Az Úr szeretete véd, a rossz hiába kiált
Elárad bennem a szeretet szava
Nem fér hozzá a gonosz gondolata
Áldom az Urat a szabadításért
Szüntelen dolgozom Jézus hatalmáért.