Minden hangot, minden szót tőled kaptam én
Az erőt, hogy hirdesselek, általad merítem én
Hitemmel kiállok, áldom szent neved
Kézen fog, mellém áll nagy szereteted
El kell, hogy mondjam, mert túlárad bennem
Odasúgja nekem: Adj tovább engem!
Minden embernek, aki még nem hisz
Tudnia kell, hogy útja merre visz
Éreznie kell, hogy ez nagy szeretet
Emberi kéz által nem teremthetett
Valaki olyan adta ezt nekünk
Aki ismeri szívünk és lelkünk
Örökül adta, vissza sosem kérte
Egyetlen fiát áldozta fel érte
Egyetlen fiát, kit nagyon szeretett
Azért, hogy most már te is szerethess
Elmosódtak verseim betűi
de nem tudtam kidobni
pedig nem olvasható
Még így használhatatlanul
érthetetlenül sem
szemétdombra való
Hisz minden betű a papíron
a szívem egy darabja
rólam beszél
Úgy érzem, fájna
ha a porban gyötörné
valami szél
Ezeket a verseket máig is
csak elégetni tudom
elhamvasztom
A betűk temetését
csak így tudom megélni
ha az Úrnak adom
Sűrű erdőben járok Uram
Nem találom az utamat kifelé
Rakj elém ösvényt Uram
Mielőtt leplét dobná rám a sötét éj
Sötét erdőben járok Uram
A vakság súlya nyomja lelkem
Gyújts világot nekem Uram
Mielőtt a hideg tél eltemetne engem
Fagyos erdőben járok Uram
A fagy szilánkja szúrja lábam
Küld fölém a napot Uram
Mielőtt izzítani kezdene lázam
Lázas testem csak tévelyeg Uram
Megéli a világ bánatát
Gyógyítsd meg szívemet Uram
Mielőtt a gonosz megéli hatalmát
Csak sírni, csak sírni tudok Uram
De hitem kívánkozik a hegycsúcsok felé
Szívem hiszi a bocsánatod Uram
Tudom ösvényt teszel a lábam elé
Hittel indulok, felejtve a fákat Uram
Úgy érzem hitemből szárnyam nőtt
Mire a rossz álmot ködbe keríted Uram
Elszakítom a hálót, melyet a gonosz szőtt
Nincs már sötétség, nincs fagyos hideg Uram
Lázam melegét szívembe költöztetted
Veled maradok a hegycsúcsokon Uram
Mert szelíden megkötözött a szereteted
Lépek, de nem érzem
Indulok, de félek
Álmaim nem értem
A világot nem élem
Könyv a kezemben
Olvasom, de nem értem
A zenét hallgatom
Szól, de én nem hallom
Jönnek a kérdések
Miértek miértek
Béklyó és kötelék
Ezt kaptam, de miért
Sötétség, útvesztő
Zsákutca, jégeső
Nincs fény, nincs erő
Nincs út, elérhető
Amíg ezt így érzem
Nem lesz békességem
Valamit elvesztettem
Vissza kell szereznem
El kell fogadnom
Hogy ez az én sorsom
Nagyon nagy teher
De el kell fogadnom
Emberek szeretnek
Önzetlen mentenek
Kezüket kinyújtják
Mosolyuk átadják
Hisznek helyettem
De engem ez nem ment meg
Hitemért a harcom
Nekem kell megvívnom
Ha megtalálnám kardom
Megmenthetném királyságom
Jézus Krisztus nevében
Isten megadná békességem
Amint a hitem
Megint keresem
Bezárt dobozából
Újra előveszem
Imámat akkor Istenhez intézem
Ő pedig ismét felemel engem
Szerető keze láncaim letépi
Életem a hittel újraéleszti
A szeretet nagy súlya
Felszabadít engem
Áldás lesz életem
Isten kegyelmében
S ha ezt az életet
Szeretetben élem
Isten országa
Lesz az örökségem