Dora Rappard
CSAK A KEGYELEM
Támasz nincs velem - csak a kegyelem.
Semmi más nem tart meg engem,
mint törött mankó hagy cserben,
s csak a kegyelem marad énvelem.
Mit érek magam? Mind haszontalan
amit tettem és elértem;
Megrontotta bűnöm, vétkem.
Védő nincs velem - csak a kegyelem.
Isten jósága, Jézus halála,
Szentlélek-adta új élet -
más nem adhat békességet
nékem idelenn! - Csak a kegyelem.
Boldog, ki bűnnel győztes harcra kél.
megtisztul Jézus vérében,
győz a Bárány erejében
s zengi szüntelen: Csak a kegyelem...
Ahogy sebzetten, észrevételen
őz rejtőzik sűrűségbe,
roskadok le Hozzád térve,
s gyógyír nincs velem - csak a kegyelem.
S bár az ős gonosz támad, ostoroz -
kárt lelkemben hogyan tenne!
Betakar Isten kegyelme!
Csak az van velem! - Csak a kegyelem.
És ha fájdalom terhét hordozom,
ha sötét, mély völgybe érek,
ott is kísér tiszta fényed.
Más fény nincs velem. - Csak a kegyelem.
Hadd énekelem: Csak a kegyelem!
Elég életre, halálra,
elérni örök hazámba!
Elég szüntelen. Csak a kegyelem.
Az Úrban békén elaludtakat
messzeségben keresnünk nem szabad.
Szent Ige szól, hogy sebünk bekötözze:
Krisztusban vannak! Vele mindörökre!
Krisztusban, nem valahol idegenben,
nem ahol álmok árnyéka lebben.
Krisztusban, ki megígérte nekünk,
hogy minden napon itt lesz velünk.
Krisztusban itt, Krisztusban ott!
Felelj: van boldogabb találkozási hely?
Nincsenek messze! Mért a fájdalom?
Ott vannak csak a túlsó oldalon!
NE FÉLJ, CSAK HIGGY!
Ha éjszaka vesz körül és sötétség,
s nem látsz utat a pusztaságon át,
Valaki ott van veled és vezérel
hűségesen, átszegezett kezével.
Ne félj, csak higgy! Neki gondja van rád!
Bízhatsz benne! Mért csüggednél, remegnél?
Engedj néki, ha próbál, tisztogat!
Ismer! Elmondhatsz mindent. Érti, hallja.
Ha elfáradtál, hordoz erős karja.
Ne félj, csak higgy, és vesd rá gondodat!
Veled az Úr a szenvedés tüzében.
S ahogy az ötvös perceket figyel,
hű tekintete őrködik feletted:
drága aranya tűzben el nem veszhet.
Ne félj, csak higgy! Idején kiemel.
SZOLGÁLAT AZ ÉJSZAKÁBAN
Zsolt. 134, 1
Kik az éj csendjében
virrasztva fenn
tűnődtök, az álom mért kerül el:
ne keseregjetek,
mert meglehet,
hogy az Úr szent szolgálatra nevel.
Hisz egész napon át
sok imádság,
könyörgés ostromolja az eget.
Kérők, imádkozók,
hálát adók
serege nappal hatalmas sereg.
De ha leszáll az éj,
s az álom mély,
csak itt-ott virraszt árván valaki.
Szolgálatra, lehet,
e sereget
maga az Isten választotta ki.
„Dicsérje szent nevét
- hangzik felénk - ,
ki éjszaka Isten házában áll!“
A világ elpihent.
Sötét van, csend.
De az imádság füstje égre száll.
S ha az éj csendjében
e szent helyen
Isten előtt szívetek meghajol,
Ő beszél veletek,
figyeljetek:
„Szólj hozzám, Uram! Szolgád hallja jól!“
Ha Jézus vére föd,
ha Ő betölt,
s jelenléte áthatja szívetek:
mert mély a csend,
sok titkot kijelent,
mit nap zajában nem értettetek.
S emelve kezetek,
csak vigyetek
sokakat Jézushoz, azt várja Ő.
Nevük mondjátok el!
Ő majd felel.
Nála az áldás, nála az erő!
Járjon be lelketek
sok - sok helyet,
s kit Isten ott reátok bízhatott,
mindnél időzzetek
egy keveset!
Testvéri terheket hordozzatok!
S ahol beteg pihen,
halk-szelíden
lengje körül imádság-illatár!
Erősítse meg azt,
vigyen vigaszt
annak, ki halál árnyékában jár!
Tovább! Mindig tovább!
Világosság,
sötétség küzd egymással szüntelen,
s nem egy bátor vitéz
ereje vész.
Támasza buzgó imátok legyen!
Ti hátvéd legyetek!
És kérjetek
küzdelméhez fegyverzetet, erőt!
Így abban is lehet részetek,
ha Isten győzni segítheti őt.
Részvéttel kérjetek,
ki tévelyeg
hitetlenül, hamis ösvényeken,
annak is égi fényt:
hívja szegényt
a kereszthez! Ott várja kegyelem!
Így könyörögjetek!
És fejetek
Jézus ölén ha megpihenhetett,
az álom is leszáll.
Alhattok már,
mint gondtalan, boldog kis gyermekek.
S ha mégse... bízzatok!
Hisz Uratok
együtt virraszt az éjben veletek.
Éji szolgálat ez.
Jutalma lesz.
Gyümölcsöt terem és győzelmeket!