Füle Lajos

ÍGY KELLENE...  

Béke van a gyermekszívekben:

repül a szánkó, mint a szél!

Lehet-e ünnepelni szebben,

ha hull a hó, ha itt a tél?

Csilingelő vidám kacajjal

a szívem is úgy megtelik,

jó volna a gyermek-zsivajban

szánkózni késő estelig.

De csak szemlélem, hogy pirulva

húzzák a dombra szánjukat.

Lesiklanak fel-felborulva,

s megint a dombra tartanak.

Így kellene... és mindig úgy kell:

küszködni folyton fölfelé!

Így: szembe  a dombbal, a széllel,

sietni újabb cél felé!

Sodor a gondtalan, vidám had,

az életkedvet hirdeti,

s szívembe lop egy tiszta vágyat:

dolgozni, újra kezdeni!