Füle Lajos

 

 

 

MENEDÉKEM!    

 

Múló időm, Uram Teremtőm,

csak forgács az időtelenből,

a véges út, a földi pálya

a teremtés hasadt szilánkja.

 

Hogy is lehet, hogy e szilánkot

jelenléteddel így megáldod?

S a halandó emberi lelket

hatalmaddal újjáteremted?

 

Köszönöm, hogy hinni, remélni

én is ide jöhettem: é l n i !

S földi időm, ha itt letelne,

kaput nyitsz az időtelenbe,

 

mert a múlás csalóka látszat,

mert hatalma nincs a halálnak

azon, akit Krisztusa éltet!

Menedékem: az örök élet!

 

 MENHELYI GYEREKEK
 
Darabka a végtelen láncból,
melynek neve: emberiség.
Totyognak a névtelen úton
reménytelen egyformaságban,
egymás kezét szorítva fáradt
igyekezettel, tétova
szemekkel bámulva a város
várfalait, hol cicomás kis
apródok élnek kacagás közt,
tündérszavú édesanyákkal.

Elnézem őket szomorún, míg
törékeny, szőke nevelőjük
soraikat rendezve lágyan
megsimogatja hajukat.
Sajnálom, hogy két keze van csak,
sajnálom, hogy egy szíve van csak:
harmincan is kapnak utána.

 

 MÉLTÓ SZENVEDÉLY
 
Legszebb, emberhez
legméltóbb szenvedély:
ö r ö m ö t  szerezni.
Gyógyító kúra ez
betegségben, szomorúságban.
Biztos védelem
az érdektelenség köde,
az önzés fagya ellen.
Boldog, ki ebben égeti magát!
Élete füstje,
mint jóillatú áldozat,
száll fel az égre...

 

MICSODA FEGYELEM

 

Micsoda rend! Micsoda fegyelem!

A napraforgók mind vigyázzban állnak,

mint díszőrségre kivezényelt század,

a Nap felé fordulnak... Figyelem:

elvétve sincs rendbontó köztük egy se.

- Vajha az ISTEN népe így lehetne!

 

Micsoda hit kell hozzá

Micsoda hit kell hozzá, hogy a rend,
a csírák rendje s a galaktikáké
magától lett, hogy nincs, aki teremt,
csak az anyaghoz fordulhatsz
csodákér'.

Micsoda hit kell hozzá, hogy magad,
te komputernél sokkal többet érő
véletlenek vak képződménye vagy,
micsoda hit kell hozzá, hogy -
nem él Ő!
 

MIKOR MÁR SEMMI SEM MARAD...   

 

Mikor már semmi sem marad

az ifjúkori lendületből,

érettkori fogadkozásból:

marad pár jó szó, jó imádság

azokért, akik nem szeretnek,

azokért, akik nem kívánják,

de akikért egy életen át

őrt kellett volna állni, hordván

terheiket (könnyebb lett volna

úgy s akkor a magunk keresztje),

szóval pár jó szó, jó imádság

értelmet adhat életünknek

mikor már semmi sem marad

s amikor mégis gazdagabbak

leszünk, mint  bármikor korábban,

mert fontos lesz az üdvösségünk,

a magunké, s a másoké is.

 

 MIT KÍVÁNSZ
 
Mit kívánsz? Végre
el kell döntened:
vagy sikeres, vagy
áldott életet?
Mert ritkaság az,
bárhogy is szeretnéd,
hogy ez a kettő
szépen egybeessék.