Füle Lajos

 

SZENT ÁMULÁSSAL

KI a semmiből világot teremt,
bűneimet meg semmivé teszi,
az ÉN URAM A CSODÁLATOS ISTEN !
Szent ámulással hódolok Neki.

 

 

SZERETNÉK ÉNEKELNI NÉKED   

 

 

Szeretnék énekelni Néked,

Uram, nyisd meg ajkamat,

hogy szent legyen mindig az ének,

amely szívemből felfakad.

 

Hadd zengjem, el, hogy százszor áldott

keresztednél ki megpihen,

hadd zengjem el,  hogy megtalált ott

s békére lelt az én szívem.

 

Szeretném énekelni másnak

hogy Néked énekelni jó,

hogy életünk bús lázadás csak,

míg el nem ér az égi Szó.

 

Azt zengeni, a Szót a Szódat,

mely életet adott nekem!

Szeretnék énekelni Rólad

halálig engedelmesen.

 

Szeretnék énekelni Néked

folyton, ameddig itt leszek,

szeretnék hangot adni, szépet,

mikor lelkemhez ér Kezed.

 

 SZÉP ÍGY, UGYE
Szép így, ugye: fogyatkozó erőnk,
fogyó szépségünk ráaggatni lassan
gyermekeinkre, csak a jó remény
glóriájával ékesítve élni,
hogy semmi sem volt hiábavaló,
hogy semmi sem lesz hiábavaló,
mert életünkből épül valami
bennünk s azokban, kikkel összeér
arasznyi létünk szűkülő köre.

Jó így, ugye, hogy átalakulunk
mindent megértőn, mindent megbocsátón
fehér hajúvá, halkuló szavúvá
míg elporlasztja bennünk teljesen
önzésünk sziklatömbjét az idő.

 

 

Szórd szét!

 

Szórd szét, amit ISTEN adott,

a mennyei vetőmagot,

az életet adó Igét,

s köszönd meg, hogy mindez tiéd!?