Füle Lajos

 

 

TEMESS EL MINDEN BEZZEGET

A fiatalság csak nevet,
s kedvére él, kedvére nő fel.
Temess el minden 'bezzeget',
mi másként volt 'a te idődben'!

Fogd fel a törvényt: ami volt
téged tanít csupán ma, őt nem.
Saját kárából majd tanul
gyermeked is talán idővel,

s valamit elles tőled is:
a krisztusit meglátja benned,
ha van... Alázd meg önmagad,
s naponta kérj erőt, kegyelmet!

 

 

TEREMTÉL-E?

 

Azért vagy itt, hogy hivatásod töltsd be.

Isten sokáig vár a jó gyümölcsre.

Míg napjaid a semmibe peregnek,

hány gondja, kínja vár az embereknek,

hány könny, kiáltás, fájdalom a testben!

Maradt-e szív, kéz miattad üresen?

Van-e magány, mi ellenedre szólhat?

Teremtél-e az Örökkévalónak?

 

Kell-e az Ige akkor is, ha vádol?

Tanultál-e a meddő fügefától,

vagy ürességed látszatokkal födted?

A „Még egy év’’ is lassan már mögötted,

maholnap véget ér a földi élet...

Felmérted-e, hogy mennyi év mivé lett,

s mi lesz, ha ez már az utolsó hónap?

Teremtél-e az Örökkévalónak?