Hamar István
A HŰSÉGES JÓB
Megkísértette, próbára tette
Isten a hűséges Jóbot;
Bajra baj zúdult, mindene pusztult,
Veszett, mi szép, mi jó volt.
Tengernyi kínban, félig a sírban,
Mégsem szórt Istenre átkot;
,,Az Isten adta, és most elvette,
Szent neve légyen áldott!’’
Három barátja így kárhoztatja,
Vádolva az igaz Jóbot:
,,Nem ver az Isten,ha vétked nincsen
Ismerd be bűnös voltod!’’
Összetört szívvel töretlen hittel
Szól Jób a vádakkal szemben:
,,Tudom,meglátom az én megváltóm,
Ha porrá lesz is testem.’
Lehajol Isten, jön, hogy segítsen,
Felmenti szolgáját, Jóbot;
Dúsan tetézve megadja végre
Mindazt, mi szép és jó volt
A KÖNYÖRÜLETES JÉZUS
Jézus, míg a földön járt,
Gyógyított és prédikált.
Egyszer Péter hívta meg
Anyósa volt nagybeteg.
Este széjjel száll a hír:
Itt a Mester Péternél!
Künn az utcán bús sereg:
Összegyűlt a sok beteg.
Égő szemmel sóvárgott
Sánta, vak és megszállott.
Nyílott végre az ajtó,
Megjelent a Megváltó.
- Jézus könyörült.
Az Úr Jézus szenvedése
Bűnösöknek üdvössége.
Mikor eljött amaz óra,
Előlépett árulója.
Míg a főpap kivallatta,
Tanítványa megtagadta.
Büszke császár helytartója
Nem mert lenni pártfogója.
Leköpdösték, csúffá tették,
Keresztfára feszítették.
Ő még ott is azért esdett;
Bűnösöknek kért kegyelmet.
Értünk vállalt ennyi sok kínt -
Megváltottak, áldjuk Őt mind!
Szól a harang a toronyban,
Gyertek fiúk, lányok!
Az imádság hajlékában
Vár az Isten rátok.
Ez a szép ház az Úr háza,
Isten itt a Gazda;
E szent napon ajándékát
Bőven osztogatja.
Erőt ad a megfáradtnak,
Nyugtalannak békét,
Sötétségben gyújtogatja
Szent igéje fényét.
Ünnep van ma, szól a harang,
Vár az Isten rátok,
Imádsággal énekszóval
Őt magasztaljátok!
PÉLDÁZAT A KIRÁLYI MENNYEGZŐRŐL
Mikor a királyfi
mennyegzőjét ülte,
A király a vendégekért
szolgáit elküldte.
De a meghívottak
vonakodtak menni,
Más a dolguk: házat, ökröt,
szántóföldet venni.
Összeszorul szíve
erre a királynak,
Fáj neki, hogy barátai
vele csak így bánnak.
,Jöjjön, aki béna,
jöjjön, aki sánta,
Hívjatok be minden szegényt
az én lakomámra!’’
Hív az Atya engem,
hív az Atya téged,
Fogadjuk el nagy örömmel
e nagy tisztességet!
Olajágak hullnak Jézus elébe,
Pálmát lenget, úgy követi a népe.
Szamárháton jön a béke Királya,
A hozsannát száz torok is kiáltja.
Ő az, aki jön az Úrnak nevében,
Akiről az Írás beszél eképpen:
,,Örülj, Sion, imhol jő a Királyod,
Üdvöt hoz, ha néki kapud kitárod!’’
Én is, Uram, leborulok előtted,
Ajkaimról visszhangzik a dicséret;
Kitárom most nagy örömmel a szívem,
Királyom vagy, te kormányozd az éltem!