Horváth Jenő

 

 

POSTÁS VAGYOK 

 

Postás vagyok. A táskámban mindig

sok embernek sok-sok üzenet.

S nekem nem hoz senki levelet.

 

Várnak reám s jönnek is örömmel,

de az öröm nem reám nevet:

sose nézik meg a szememet,

csak a levelet, csak a levelet.

 

Utcahosszat minden ember ismer

s minden ajtón szabad bemenet.

Ámde sehol meg nem pihenek.

 

Mindenki hív - s nem marasztal senki.

Nem is vagyok. De van: üzenet.

Meg se fogják nyújtott kezemet,

csak a levelet, a levelet.

 

Mennyi öröm s mennyi idegen gyász!

Sokszor szaladnék, de nem lehet;

koldusan is osztok kincseket.

 

Szeretnek. De nem magamért. Érte,

aki messze van és nem feled,

 ki küld maga helyet engemet...

... csak a levelet, csak a levelet.

 

Postás vagyok a szívemben mindig

sok embernek sok-sok üzenet.

S másnak viszek, másnak örömet.

 

De ha látom, hogy kigyúl az arca

és örömét én felezem meg:

hordom - elfeledve szívemet -

csak a levelet, a levelet.